Eltelt megint egy kis idő és most újra itt vagyok :)
Az elmúlt bejegyzés óta sok minden nem történt, hacsak nem annyi, hogy voltunk otthon szabadságon. Az a 2 hét nagyon gyorsan elrepült. Eddig soha nem gondoltam volna, hogy 2 hét ilyen gyorsan el tud telni. Jó volt látni újra anyuékat, barátokat, Viki szüleit, nagyiját, öccsét és kislányát. Voltunk Kecskeméten keresztelőn majd a hátralévő napokat otthon töltöttük. Ettünk finomakat, amire már annyit vártunk egy év elteltével. Jó volt kiszakadni Skóciából és visszacsöppenni egy picit a rideg magyar valóságba, de egy picit azért húzott vissza a szívem. Persze amikor visszaértünk akkor még napokig nem találtam magam. Belül még jócskán otthon voltam és gondolatban minden nap együtt reggeliztem anyuékkal, mentünk boltba stb stb stb. Aztán eljött a szabadság utáni első műszak ideje és akkor már fejben is teljesen itt voltam. Örültem neki, hogy a helyiek régi barátként üdvözöltek és a pókeres srácok is alig várták már, hogy találkozzunk. Jim, Alasdair (akit eliszternek kell ejteni :) ), Tom, Fiona, Martin, Denise sőt még a Howwood Inn két tulaja is tárt karokkal várt minket vissza. 3 szóval: JÓ VOLT VISSZAJÖNNI :D
Az eltelt lassan 2 hétben azt vettem észre, hogy az emberek itt helyben valahogy másképp állnak hozzánk. Ezt úgy értem, hogy a már korábban is tapasztalt baráti légkör még bensőségesebb lett velük és azt érzem, hogy próbálják éreztetni velem(ünk), hogy a közösség teljes részei vagyunk és itt a helyünk. Kezdem úgy érezni, hogy idehúz jobban a szívem. Most itt aki ezt olvassa, talán megkövez érte, de én Magyarországhoz korábban is csak amiatt kötődtem, mert ott van a családom és a barátok, de ezenkívül semmi más. Nem tudok úgy gondolni rá, hogy fú ez aztán egy fasza kis ország, mert látom sajnos azt, hogy a vezérek hogyan teszik tönkre és hogy a szüleink dolgoznak éjt nappallá téve és nem tudnak úgy élni, mint ahogy azt megérdemelnék. Ha még egyszer megszülethetnék, kívánnám magamnak a mostani szüleimet, barátokat de itt Skóciában. Valószínűleg pár éven belül folyamodhatunk a brit állampolgárságért. Azt kell mondjam nem fogunk rajta sokat gondolkozni. Persze a magyart is megtartjuk majd.
Sokan kérdezték otthon, hogy mi az ami megfogott Skóciában. Hm...Sok helyen dolgoztunk már, jobbára vidéken ahol az egyszerű - de annál nagyszerűbb - emberek élnek távol a város zajától, ahol a kis kocsmákban, bárokban gyülekeznek a farmerek, nyugdíjasok és a jukebox-ból nem a töm-töm meg a ducc-ducc megy, hanem lágy kelta zenék. Ma este amikor az említett emberek megjöttek berakták kedvenc számaikat és - ma figyeltem fel rá - megkönnyezték a következőt:
Celtic music - Fireland
Azóta is ezt hallgatom. És érzem mert éreztették velem, hogy ide tartozom..............................
2010. október 7., csütörtök
2010. augusztus 17., kedd
Skócia sötét oldala....
Azt sem tudom hol kezdjem...Próbálom rendszerezni a fejemben a történteket és úgy leírni, mintha én is olvasnám ezt a blogot de nem semmi "elő" információm nem lenne a történtekről.
Howwood, ahol élünk egy nyugodt kis falucska Glasgow-tól kb. 20 percre. Álmos kis falu, ahol soha nem történik semmi, csak a pletykák elindulnak a falu egyik végéből, miszerint Mrs. XY terhes lett megint, mire a falu végére elér a hír, kiderül, hogy egy birkát hord a szíve alatt...Durva példa, de azt hiszem ez otthon is ugyan így megvan.
Szóval ennyi bevezető után jöjjön a sztori. Múlt hét csütörtök. Délután 6 óra magasságában betévedt hozzánk egy párocska. Hol kimentek cigizni, hol visszajöttek egy két löketért. A főnök meg mondja, hogy nincs több pia neki. Megnyertem a lehetőséget, hogy közöljem a papírtigrissel, hogy fölösleges kotorászni a zsebben a pénz után, mert itt már tuti nem lesz kiszolgálva. Felkapta a vizet és elkezdett kiabálni a csajjal együtt...Csitítottam őket, közben meg láttam, hogy megállt egy oldsmobil (nem tudom így kell-e írni, de ez most teljesen lényegtelen) kupé a bejárat előtt...Srácok kiszállnak, bejönnek. Hogy vagy Norbi? Minden okés? Megkapják amit kérnek, közben a papírtigris még mindig hőzöng. Mondtam neki, hogy most húzzon ki, mert balhé lesz. Erre kirohan a bárból és lendületből szétrúgta a kupé oldalát. Tulajdonos meg haverja kirohannak, hogy mi a p*csa. Természetesen a papírtigrisnek állt feljebb, hogy hogy is meri őt felelősségre vonni emiatt a kocsi tulaja. Verekedés nyílt utcán, fényes nappal Howwoodban, ahol a legnagyobb bűneset az volt 4 éve amikor Mr XY. a parkaban sz*r*tta a kutyáját és ott hagyta a csomagot. Rendőrök riadóztatva. De sajnos ez mindennapos eset, ezért nem jönnek ki. Mondom Thomasnak, hogy figyelj már, van fent a bejárat felett CCTV ami mindent rögzít abban a sávban ahol a kocsi parkolt, nézzük már vissza, aztán hátha rajta lesz a papírtigris meg a barátnője ahogy balhéznak. Hát nem bejött? Telefon megint a rendőröknek. Érdekes módon ekkor már ki tudtak jönni. Videóanyagot elvitték. Békés további csütörtököt. Videóanyagból 20 perc elteltével a kapitányságon fantom képeket csináltak, visszahozták. Aki akkor a bárban volt mindenkit külön megkérdeztek, hogy mutasson rá a képre, hogy ki volt az elkövető....Egybehangzóan mindenki a "7"-s delikvenst választotta. Itt az idő, hogy bezárjuk a bárt. Éjfél is elmúlt. Csütörtök vége, itt a péntek. Ez az a nap, ami az eddigi legnagyobb csalódást okozta nekem itt Skóciában.
Péntek az mindig is elég bulizós nap itt Howwoodban. Jönnek helyiek, meg a szomszédos falvakból. Jó csapat, jó hangulattal. És pár baromarcú Johnstonból. Gondolom kitaláltátok, hogy ezekkel volt megint a probléma. Épp megkongattam volna a harangot utolsó rendelésre, amikor a hall felőli ajtó kicsapódott és vki rohan ki az utcára, 2en utána anyázva. Bárból kitódul mindenki. A szemtanúk szerint az üldözők az úttesten leterítették az üldözöttet és fejenként (jópáran mondták ezt a rendőröknek) 14szer rúgták fejbe, mintha csak egy labda lenne. Megint jöttek a zsaruk, ekkor már nem egy páros jött, hanem egy kisbusznyi zsaru. Szerencsétlen áldozatot elvitte a rohammentő, dőlt belőle a vér. Nem tudom hogy mi lesz vele. Remélem rendbe jön. Hajnalban még 2szer jöttek vissza a zsaruk, utolsó alkalommal már maszkosok jöttek :( és ami a legjobban idegesített, hogy visszanéztük a belső felvételeket és megdöbbentő volt, hogy bírnak emberek ennyire állat módjára viselkedni. A wc, a fal, a korlát a lépcsőnél, a világtérkép a falon tiszta vér volt. Hihetetlen, de a glasgow-i CSI volt kint helyszínelni. És ami még nagyon idegesített, hogy a benti verekedés után, ami a képeken visszanézve nagyon brutális volt az egyik támadó a 3ból felrohant az emeletre és az ablakon akart menekülni csak nem tudta eléggé kinyitni hozzá az ablakot, hogy kiférjen nyitogatta az ajtókat, hova tudna bemenni. Még szerencse, hogy nem volt fent akkor senki.
Egész éjjel nem aludtunk Vikivel, csak a szituról beszélgettünk. Nagy csalódás volt ez nekem. Nem gondoltam volna, hogy itt ennyire állat emberek is vannak. Azóta pedig elég sok hasonló esetet közöltek az újságok. Volt, hogy Hamiltonban bárost lőttek le, akkor Renfrew-ban indiai boltost ugyan ilyen módszerrel fejbe rugdostak tegnap, de ő meg is halt. Szóval, remélem ezeknek a történeteknek nem lesz folytatása, ha igen, akkor költözés lesz máshova....
Röviden ennyi mára... Sajnálom, hogy ilyen sztorit kellett megosztanom, de már kikívánkozott belőlem...
17/18/2010 Howwood
Howwood, ahol élünk egy nyugodt kis falucska Glasgow-tól kb. 20 percre. Álmos kis falu, ahol soha nem történik semmi, csak a pletykák elindulnak a falu egyik végéből, miszerint Mrs. XY terhes lett megint, mire a falu végére elér a hír, kiderül, hogy egy birkát hord a szíve alatt...Durva példa, de azt hiszem ez otthon is ugyan így megvan.
Szóval ennyi bevezető után jöjjön a sztori. Múlt hét csütörtök. Délután 6 óra magasságában betévedt hozzánk egy párocska. Hol kimentek cigizni, hol visszajöttek egy két löketért. A főnök meg mondja, hogy nincs több pia neki. Megnyertem a lehetőséget, hogy közöljem a papírtigrissel, hogy fölösleges kotorászni a zsebben a pénz után, mert itt már tuti nem lesz kiszolgálva. Felkapta a vizet és elkezdett kiabálni a csajjal együtt...Csitítottam őket, közben meg láttam, hogy megállt egy oldsmobil (nem tudom így kell-e írni, de ez most teljesen lényegtelen) kupé a bejárat előtt...Srácok kiszállnak, bejönnek. Hogy vagy Norbi? Minden okés? Megkapják amit kérnek, közben a papírtigris még mindig hőzöng. Mondtam neki, hogy most húzzon ki, mert balhé lesz. Erre kirohan a bárból és lendületből szétrúgta a kupé oldalát. Tulajdonos meg haverja kirohannak, hogy mi a p*csa. Természetesen a papírtigrisnek állt feljebb, hogy hogy is meri őt felelősségre vonni emiatt a kocsi tulaja. Verekedés nyílt utcán, fényes nappal Howwoodban, ahol a legnagyobb bűneset az volt 4 éve amikor Mr XY. a parkaban sz*r*tta a kutyáját és ott hagyta a csomagot. Rendőrök riadóztatva. De sajnos ez mindennapos eset, ezért nem jönnek ki. Mondom Thomasnak, hogy figyelj már, van fent a bejárat felett CCTV ami mindent rögzít abban a sávban ahol a kocsi parkolt, nézzük már vissza, aztán hátha rajta lesz a papírtigris meg a barátnője ahogy balhéznak. Hát nem bejött? Telefon megint a rendőröknek. Érdekes módon ekkor már ki tudtak jönni. Videóanyagot elvitték. Békés további csütörtököt. Videóanyagból 20 perc elteltével a kapitányságon fantom képeket csináltak, visszahozták. Aki akkor a bárban volt mindenkit külön megkérdeztek, hogy mutasson rá a képre, hogy ki volt az elkövető....Egybehangzóan mindenki a "7"-s delikvenst választotta. Itt az idő, hogy bezárjuk a bárt. Éjfél is elmúlt. Csütörtök vége, itt a péntek. Ez az a nap, ami az eddigi legnagyobb csalódást okozta nekem itt Skóciában.
Péntek az mindig is elég bulizós nap itt Howwoodban. Jönnek helyiek, meg a szomszédos falvakból. Jó csapat, jó hangulattal. És pár baromarcú Johnstonból. Gondolom kitaláltátok, hogy ezekkel volt megint a probléma. Épp megkongattam volna a harangot utolsó rendelésre, amikor a hall felőli ajtó kicsapódott és vki rohan ki az utcára, 2en utána anyázva. Bárból kitódul mindenki. A szemtanúk szerint az üldözők az úttesten leterítették az üldözöttet és fejenként (jópáran mondták ezt a rendőröknek) 14szer rúgták fejbe, mintha csak egy labda lenne. Megint jöttek a zsaruk, ekkor már nem egy páros jött, hanem egy kisbusznyi zsaru. Szerencsétlen áldozatot elvitte a rohammentő, dőlt belőle a vér. Nem tudom hogy mi lesz vele. Remélem rendbe jön. Hajnalban még 2szer jöttek vissza a zsaruk, utolsó alkalommal már maszkosok jöttek :( és ami a legjobban idegesített, hogy visszanéztük a belső felvételeket és megdöbbentő volt, hogy bírnak emberek ennyire állat módjára viselkedni. A wc, a fal, a korlát a lépcsőnél, a világtérkép a falon tiszta vér volt. Hihetetlen, de a glasgow-i CSI volt kint helyszínelni. És ami még nagyon idegesített, hogy a benti verekedés után, ami a képeken visszanézve nagyon brutális volt az egyik támadó a 3ból felrohant az emeletre és az ablakon akart menekülni csak nem tudta eléggé kinyitni hozzá az ablakot, hogy kiférjen nyitogatta az ajtókat, hova tudna bemenni. Még szerencse, hogy nem volt fent akkor senki.
Egész éjjel nem aludtunk Vikivel, csak a szituról beszélgettünk. Nagy csalódás volt ez nekem. Nem gondoltam volna, hogy itt ennyire állat emberek is vannak. Azóta pedig elég sok hasonló esetet közöltek az újságok. Volt, hogy Hamiltonban bárost lőttek le, akkor Renfrew-ban indiai boltost ugyan ilyen módszerrel fejbe rugdostak tegnap, de ő meg is halt. Szóval, remélem ezeknek a történeteknek nem lesz folytatása, ha igen, akkor költözés lesz máshova....
Röviden ennyi mára... Sajnálom, hogy ilyen sztorit kellett megosztanom, de már kikívánkozott belőlem...
17/18/2010 Howwood
2010. július 22., csütörtök
Elég jól kezdődik a nap :)
Hogy miért is? Felkeltem, lementem a szállítmányokat elrendezni, feljöttem és póker. - Néha persze játék közben nagyon utálom magam, amikor is a valószínűségszámítás rejtelmeibe kellene belevetnem magamat és akkor rájövök, hogy tök fölösleges, mert mikor ezt vettük a főslin nagy valószínűséggel ( :o ) én lent csocsóztam a Bakterrel a klubban :) - Kevés kis szabadidőnket ez a játék tölti ki, ha éppen rossz idő van. Mint ma is. Köd, de akkora, hogy fúúúúúúú. Szóval.
Magával a játékkal még Thomas barátom ismertetett meg mikor együtt dolgoztunk Glensheeben. Közelebbi kapcsolatba kerültem a Texas Hold'em nevű játékkal. Glenshee után ő ment jobbra mi balra, de Howwoodban ismét összehozott minket a sors. Mikor ide költöztünk 2009 novemberben itt már nagyban folyt egy regionális bajnokság, aminek azóta is aktív tagja vagyok Vikivel egyetemben. Renfrewshire megyében közel 16 helyszínen folynak hetente a megmérettetések és 2 havonta van a regionális döntő. Természetesen pénz díjas játékok.
De visszakanyarodva, hogy miért is indult jól a napom. Online gém. Paddy power poker. No limit holdem. 2*$20 duble up. Játék lényege, hogy a pénzedet tudod megduplázni. 6an vagy 10en ülnek a virtuális asztalnál és ha a végén a legjobb 3 (6 fős asztal) vagy 5 (10 fős asztal) játékos között vagy, akkor a beülési díjat megduplázod. Nna ez sikerült most nekem. Persze sokszor volt már erre példa, de ma kivételesen még fel is dobta a hangulatomat. Persze ha valaki még csak próbálgatja magát, vagy csak tanulja a játékot, akkor ők játékpénzben is játszhatnak virtuális tornákon több száz versenyzővel. Azoknak tudom ajánlani a pokerstars nevű alkalmazást, vagy amit én is használok most gyakorolni és éles játékra, a http://www.paddypowerpoker.com/
Amúgy Viki is nagyon jó pókeres. A hétfő esti howwood-i vagy szerda esti lochwinnoch-i "összecsapásokon" rendre nagyon jól teljesít. Párszor már legyőzött nagyon jó játékkal.
Jelenleg én az MTTP csapatot erősítem (Multi Table Tournament Poker)
Kép címe: Mid van köcsi?
Oké. Ennyit a pókerről. ( Szerintem ez lett az eddigi legrosszabb bejegyzés )
Másik fontos dolog, ami miatt jól indult a nap, hogy Viki megkapta az állami támogatást a sulira, így ez is kipipálva. Erről igazán más sok mindent nem is lehet írni szerintem. Megvan. Örülünk. Ennyi.
Magával a játékkal még Thomas barátom ismertetett meg mikor együtt dolgoztunk Glensheeben. Közelebbi kapcsolatba kerültem a Texas Hold'em nevű játékkal. Glenshee után ő ment jobbra mi balra, de Howwoodban ismét összehozott minket a sors. Mikor ide költöztünk 2009 novemberben itt már nagyban folyt egy regionális bajnokság, aminek azóta is aktív tagja vagyok Vikivel egyetemben. Renfrewshire megyében közel 16 helyszínen folynak hetente a megmérettetések és 2 havonta van a regionális döntő. Természetesen pénz díjas játékok.
De visszakanyarodva, hogy miért is indult jól a napom. Online gém. Paddy power poker. No limit holdem. 2*$20 duble up. Játék lényege, hogy a pénzedet tudod megduplázni. 6an vagy 10en ülnek a virtuális asztalnál és ha a végén a legjobb 3 (6 fős asztal) vagy 5 (10 fős asztal) játékos között vagy, akkor a beülési díjat megduplázod. Nna ez sikerült most nekem. Persze sokszor volt már erre példa, de ma kivételesen még fel is dobta a hangulatomat. Persze ha valaki még csak próbálgatja magát, vagy csak tanulja a játékot, akkor ők játékpénzben is játszhatnak virtuális tornákon több száz versenyzővel. Azoknak tudom ajánlani a pokerstars nevű alkalmazást, vagy amit én is használok most gyakorolni és éles játékra, a http://www.paddypowerpoker.com/
Amúgy Viki is nagyon jó pókeres. A hétfő esti howwood-i vagy szerda esti lochwinnoch-i "összecsapásokon" rendre nagyon jól teljesít. Párszor már legyőzött nagyon jó játékkal.
Jelenleg én az MTTP csapatot erősítem (Multi Table Tournament Poker)
Oké. Ennyit a pókerről. ( Szerintem ez lett az eddigi legrosszabb bejegyzés )
Másik fontos dolog, ami miatt jól indult a nap, hogy Viki megkapta az állami támogatást a sulira, így ez is kipipálva. Erről igazán más sok mindent nem is lehet írni szerintem. Megvan. Örülünk. Ennyi.
2010. július 20., kedd
döntés :)
Igazából nem is tudom, ezt hol kellene elkezdeni, hogy érthető legyen a sztori.
Szóval. Viki elkezdett egy fősulit, amikor kijöttünk 2008-ban. Most fejezte be és neki is állt egy másiknak. Drágaságom diplomás lett külhonban is, amire nagyon de nagyon büszke vagyok. Látva sikereit, és noszogatásának eleget téve azt hiszem nagy fába vágtam a fejszémet. Gondolom kezd körvonalazódni, hogy miről is van szó :D
Hja...Beadtam a jelentkezésemet egy egyetemre. Hosszú, tanulással eltöltött évek várnak rám, aminek eredményeképpen remélhetőleg dől majd a zsé. Kezem meg beleér a bilibe, szokták vala mondani szakavatottak, mert az oké, hogy elvégzem, de utánna? Még kellene meló is. Így áll hozzá valaki otthon egy felsőoktatási intézménynek. Hát itt kint a következő képp működik. Elkezded az egyetemet. Mondjuk 5 éves kurzus, part-time (mert vmiből tanulás mellett meg is kell élni). Minden egyes elvégzett év után kemény táblás könyvecskét kap a delikvens, amivel már el lehet helyezkedni az adott iparágban, ráadásul úgy, hogy nem neked kell rohangálnod meló után, hanem a suli szerez neked melót. Egy lépést sem kell tenned azért, hogy munkád legyen. Öledbe hullik. Ennyi. Ja. és ami a lényeg, hogy fully founded a kurzus, azaz az állam finanszírozza. Persze vannak olyan kurzusok is, amik nem finanszírozottak. Erre találták ki a SAAS nevű alapítványt, ami minden félévedet kifizet, ha jelentkezel hozzájuk. Külföldiként egy kikötésük van. Legyél itt legalább 2 éve és dolgozz, és legyen hol laknod. Hm...Ha nekem fizetnem kellene ezért akkor mondhatnánk, ez kipipálva. Viki esetében így történt.
Nno de pár szó az én kurzusomról. Mióta kijöttünk, csak vidéken éltünk, dolgoztunk, kirándultunk, messze a nagyvárosoktól, fent a hegyekben vagy a tengerparton. Láttam miként történnek a farm fejlesztések, a környezetvédelmi mechanizmusok, gazdaság, etc. Ennek apropóján választottam a Sustainable Rural Development Managment nevű kurzust, ami 4 éves. És ez a vidékfejlesztéses tantárgy miket is foglal magában? Modern közgazdaságtan ( 4 éves tananyag ), a felföld és a szigetek földrajza (2 év), biológia (2 év), permakultúra (3 év), local economic development ( helyi gazdasági fejlesztések, 4 év), helyi közösségek - falvak - pénzügyi irányítása ( 4 év ), Hebridák gazdasága (2 év), a felföld és a szigetek történelme (2-3 év), turizmus (3 év), landscape development (tájkép fejlesztés - disszertációs évben). Szóval ezeket fogom szeptembertől picit mélyebben tanulmányozni :p Jogosan jöhet a kérdés, hogy akkor amikor végzek, akkor milyen karrier lehetőséget biztosít számomra az iskola. A válaszom a kövezkező: az első amit az iskolából kaptam az a vidékfejlesztési minisztériumi munkatárs pozíciót jelölte meg, persze ez tőlem olyan messze van mint ide Jeruzsálem. Turusztikai iparban, erdészetben, falusi önkormányzatoknál, vadasparkokban, falusi vendéglátásban, energetikai iparban, környezetvédelmi iparban lehet pozíciókat elfogadni. A lényeg az számomra, hogy ne kelljen bent lenni egy irodában egész nap. Kint lenni a szabadban, jó levegőn, élvezni a kint töltött órákat és még pénzt is adnak érte.
Szóval. Viki elkezdett egy fősulit, amikor kijöttünk 2008-ban. Most fejezte be és neki is állt egy másiknak. Drágaságom diplomás lett külhonban is, amire nagyon de nagyon büszke vagyok. Látva sikereit, és noszogatásának eleget téve azt hiszem nagy fába vágtam a fejszémet. Gondolom kezd körvonalazódni, hogy miről is van szó :D
Hja...Beadtam a jelentkezésemet egy egyetemre. Hosszú, tanulással eltöltött évek várnak rám, aminek eredményeképpen remélhetőleg dől majd a zsé. Kezem meg beleér a bilibe, szokták vala mondani szakavatottak, mert az oké, hogy elvégzem, de utánna? Még kellene meló is. Így áll hozzá valaki otthon egy felsőoktatási intézménynek. Hát itt kint a következő képp működik. Elkezded az egyetemet. Mondjuk 5 éves kurzus, part-time (mert vmiből tanulás mellett meg is kell élni). Minden egyes elvégzett év után kemény táblás könyvecskét kap a delikvens, amivel már el lehet helyezkedni az adott iparágban, ráadásul úgy, hogy nem neked kell rohangálnod meló után, hanem a suli szerez neked melót. Egy lépést sem kell tenned azért, hogy munkád legyen. Öledbe hullik. Ennyi. Ja. és ami a lényeg, hogy fully founded a kurzus, azaz az állam finanszírozza. Persze vannak olyan kurzusok is, amik nem finanszírozottak. Erre találták ki a SAAS nevű alapítványt, ami minden félévedet kifizet, ha jelentkezel hozzájuk. Külföldiként egy kikötésük van. Legyél itt legalább 2 éve és dolgozz, és legyen hol laknod. Hm...Ha nekem fizetnem kellene ezért akkor mondhatnánk, ez kipipálva. Viki esetében így történt.
Nno de pár szó az én kurzusomról. Mióta kijöttünk, csak vidéken éltünk, dolgoztunk, kirándultunk, messze a nagyvárosoktól, fent a hegyekben vagy a tengerparton. Láttam miként történnek a farm fejlesztések, a környezetvédelmi mechanizmusok, gazdaság, etc. Ennek apropóján választottam a Sustainable Rural Development Managment nevű kurzust, ami 4 éves. És ez a vidékfejlesztéses tantárgy miket is foglal magában? Modern közgazdaságtan ( 4 éves tananyag ), a felföld és a szigetek földrajza (2 év), biológia (2 év), permakultúra (3 év), local economic development ( helyi gazdasági fejlesztések, 4 év), helyi közösségek - falvak - pénzügyi irányítása ( 4 év ), Hebridák gazdasága (2 év), a felföld és a szigetek történelme (2-3 év), turizmus (3 év), landscape development (tájkép fejlesztés - disszertációs évben). Szóval ezeket fogom szeptembertől picit mélyebben tanulmányozni :p Jogosan jöhet a kérdés, hogy akkor amikor végzek, akkor milyen karrier lehetőséget biztosít számomra az iskola. A válaszom a kövezkező: az első amit az iskolából kaptam az a vidékfejlesztési minisztériumi munkatárs pozíciót jelölte meg, persze ez tőlem olyan messze van mint ide Jeruzsálem. Turusztikai iparban, erdészetben, falusi önkormányzatoknál, vadasparkokban, falusi vendéglátásban, energetikai iparban, környezetvédelmi iparban lehet pozíciókat elfogadni. A lényeg az számomra, hogy ne kelljen bent lenni egy irodában egész nap. Kint lenni a szabadban, jó levegőn, élvezni a kint töltött órákat és még pénzt is adnak érte.
Pár szót arról, hogy hol is van az egyetem. Skócia észak-nyugati partjain van egy sziget, Lews, aminek a "fővárosa" Stornoway. Az iskola régi épülete egy, ma kollégiumként működő kastély. Az új campus pár éve nyitotta meg kapuit. A kép magáért beszél, úgy gondolom.
Íme egy kép a kastélyról is:
2010. június 17., csütörtök
Diploma osztó Stornoway-ben
Pár napja Viki nagyon kellemes meglepetést okozott, mikor mutatta az e-mailjei között a profja üzenetét, miszerint sikeresen abszolválta a sulit így készüljön az augusztusi oklevél átadó ünnepségre. Az hogy büszke vagyok rá, csak nagyon enyhe kifejezés. Végre tanulhat(ja)ta azt amit mindig is akart - megújuló energiaforrások, amiben a világon Skócia élen jár - és sikeresen, nagyon jó eredménnyel végezte el.
Az iskola,The University of the Hihglands and Islands Stornoway-ben van, Lews szigeten. Kb. 400 mérföld a távolság tőlünk a suliig, amit autóval megtenni elég necces, mondván tenger választ el minket tőle. Így marad a repülés a Flybe nevű helyközi skót társasággal, ahol a gépek még "propelleres" megoldással működnek. Mondhatom nagyon hangosak ezek a gépek amikor elhúznak itt Howwood-ban a fejünk felett. Az út kb. 1 órás lesz. Reggel 7kor indulunk, és bőven lesz mit megnézni a szigeten a 2 napban a diplomaosztó mellett. Íme egy link, hogy milyen is is ez e Lews valójában: http://www.isle-of-lewis.com/panoramas/lewis-virtual-tour.htm
17.06.2010. Howwood, Scotland
Az iskola,The University of the Hihglands and Islands Stornoway-ben van, Lews szigeten. Kb. 400 mérföld a távolság tőlünk a suliig, amit autóval megtenni elég necces, mondván tenger választ el minket tőle. Így marad a repülés a Flybe nevű helyközi skót társasággal, ahol a gépek még "propelleres" megoldással működnek. Mondhatom nagyon hangosak ezek a gépek amikor elhúznak itt Howwood-ban a fejünk felett. Az út kb. 1 órás lesz. Reggel 7kor indulunk, és bőven lesz mit megnézni a szigeten a 2 napban a diplomaosztó mellett. Íme egy link, hogy milyen is is ez e Lews valójában: http://www.isle-of-lewis.com/panoramas/lewis-virtual-tour.htm
17.06.2010. Howwood, Scotland
2010. június 16., szerda
Hiányzol Szombathely!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hm...Csak így tudom kezdeni...Régen nem írtam már a blogba,
mert az igazság az, hogy lusta voltam. Vikinek sokszor mondtam, hogy
ezt meg azt írok majd bele holnap. Mindig csak a holnap. De most itt az idő és ma van.
Kerek 7 hónapja láttuk utoljára a családunkat. Havas este landoltunk Bécsben ahol apu
várt minket. Jó volt otthon lenni.
Akárcsak akkor most is a hazaút előtti hónapokban egyre többször gondolok a Főtérre,
a Szentháromság szoborra (nem vagyok vallásos, mielőtt vki még azt gondolná), a szökőkútra
a Karneváli forgatagra, amit 6 éve mutattam meg először Vikinek és soha nem felejtek el.
A bel- és külsikátorra, ami a fősulim "D" épületéhez vezet, az Ady térre, ahonnét sokszoer mentem
Vikivel Pusztaszentlászlóra és hát a felejthetetlen napfelkelte vizsgálatra amit itt ejtettünk meg Csabival
immár lassan 10 éve (és meleg sem vagyok :D, de a Csabi úgyis tudja miről beszélek 12 nagyon ütős hétvégénk volt
azon a nyáron XD Nem is tudom hogy bírta a szervezetem :D ). Az Uránia udvarra, a régi lakhelyre a Király utcában.
Nagyon élénken élnek bennem ezek a dolgok.
Minap a facebookon egyik ismerősömnél láttam egy videót az Ocho Macho-tól. Nagyon ütős kis szám, pörgős, gitárszólós, dobszólós, spanyolos ritmusos, szerintem. És ezt a klippet soxor megnéztem az elmúlt pár napban. Valószínűsíthető, hogy ez a bejegyzés is ennek a klippnek köszönhető. http://www.youtube.com/watch?v=baRkD1EhgQ0 Ha ezt a videót megnézitek, lehet pár mozzanatot látni a Főtérről. A Gyöngyös áruház homlokzatáról, szombathelyi életképek a szökőkútnál...Lehet annak aki otthon van sokat nem számítanak ezek a dolgok, de most hogy láttam és itt vagyunk a 2600 km-re otthontól, megint csak feltör bennem a honvágy. Látni anyut, aput, mamát, a macskámat aki talán már meg sem ismer és 2. lett egy szépségversenyen. Találkozni pár Homo Ludenszessel, Palival meg Milánnal egy sörözős beszélgetős este vacsival megspékelve mint minden évben egyszer mióta lediplomzátunk.
Az előbbi felsorolásból kihagytam a Károlyi Antal utcai lakást. Az a hely valahogy nem hiányzik, pedig ott lakunk. Papíron legalábbis én.
Talán azért mert amikor megvettük, akkor már nem laktam otthon - Szövő utcában laktunk Vikivel - és miután a felújítások megvoltak utánna hamarosan rá egy hónapra ki is jöttünk Skóciába. Szóval ez a magyarázat, hogy a Király utcához jobban kötődök. Minden gyerekkori emlékem oda köt. Meg a Benedek Elek utcához. Ott rúgtam először a labdát apuval és a papával a parkban. Ott nyilaztam először először a papám készítette aranyesőágból gyártott "Íjjal", a Királyban tanultam meg biciklizni. Ott voltak a gyerekkori barátok. És a Királyban ment el közülünk a Papám :(
Ezt rettentő nehéz volt leírni. Sokan kérdeztek már felőle, de mindig kitérő választ adtam. Nem azért mert nem vagyok rá büszke, sőőőőőőt. Csak nagyon hiányzik már rettentő hosszú ideje. Ezért is viselem a gyűrűjét, amit a mamám adott a kiutazásunk előtti este és mintha az ujjamra öntötték volna. Soha, semilyen
körülmények között le nem fogom venni. Ezt megígértem a mamámnak és tartom is magam hozzá örökre.
Ezek után szerintem mára ennyi, és ígérem sűrűbben fogok jelentkezni.
Jószkát mindenkinek!
16.06.2010. Howwood, Scotland
mert az igazság az, hogy lusta voltam. Vikinek sokszor mondtam, hogy
ezt meg azt írok majd bele holnap. Mindig csak a holnap. De most itt az idő és ma van.
Kerek 7 hónapja láttuk utoljára a családunkat. Havas este landoltunk Bécsben ahol apu
várt minket. Jó volt otthon lenni.
Akárcsak akkor most is a hazaút előtti hónapokban egyre többször gondolok a Főtérre,
a Szentháromság szoborra (nem vagyok vallásos, mielőtt vki még azt gondolná), a szökőkútra
a Karneváli forgatagra, amit 6 éve mutattam meg először Vikinek és soha nem felejtek el.
A bel- és külsikátorra, ami a fősulim "D" épületéhez vezet, az Ady térre, ahonnét sokszoer mentem
Vikivel Pusztaszentlászlóra és hát a felejthetetlen napfelkelte vizsgálatra amit itt ejtettünk meg Csabival
immár lassan 10 éve (és meleg sem vagyok :D, de a Csabi úgyis tudja miről beszélek 12 nagyon ütős hétvégénk volt
azon a nyáron XD Nem is tudom hogy bírta a szervezetem :D ). Az Uránia udvarra, a régi lakhelyre a Király utcában.
Nagyon élénken élnek bennem ezek a dolgok.
Minap a facebookon egyik ismerősömnél láttam egy videót az Ocho Macho-tól. Nagyon ütős kis szám, pörgős, gitárszólós, dobszólós, spanyolos ritmusos, szerintem. És ezt a klippet soxor megnéztem az elmúlt pár napban. Valószínűsíthető, hogy ez a bejegyzés is ennek a klippnek köszönhető. http://www.youtube.com/watch?v=baRkD1EhgQ0 Ha ezt a videót megnézitek, lehet pár mozzanatot látni a Főtérről. A Gyöngyös áruház homlokzatáról, szombathelyi életképek a szökőkútnál...Lehet annak aki otthon van sokat nem számítanak ezek a dolgok, de most hogy láttam és itt vagyunk a 2600 km-re otthontól, megint csak feltör bennem a honvágy. Látni anyut, aput, mamát, a macskámat aki talán már meg sem ismer és 2. lett egy szépségversenyen. Találkozni pár Homo Ludenszessel, Palival meg Milánnal egy sörözős beszélgetős este vacsival megspékelve mint minden évben egyszer mióta lediplomzátunk.
Az előbbi felsorolásból kihagytam a Károlyi Antal utcai lakást. Az a hely valahogy nem hiányzik, pedig ott lakunk. Papíron legalábbis én.
Talán azért mert amikor megvettük, akkor már nem laktam otthon - Szövő utcában laktunk Vikivel - és miután a felújítások megvoltak utánna hamarosan rá egy hónapra ki is jöttünk Skóciába. Szóval ez a magyarázat, hogy a Király utcához jobban kötődök. Minden gyerekkori emlékem oda köt. Meg a Benedek Elek utcához. Ott rúgtam először a labdát apuval és a papával a parkban. Ott nyilaztam először először a papám készítette aranyesőágból gyártott "Íjjal", a Királyban tanultam meg biciklizni. Ott voltak a gyerekkori barátok. És a Királyban ment el közülünk a Papám :(
Ezt rettentő nehéz volt leírni. Sokan kérdeztek már felőle, de mindig kitérő választ adtam. Nem azért mert nem vagyok rá büszke, sőőőőőőt. Csak nagyon hiányzik már rettentő hosszú ideje. Ezért is viselem a gyűrűjét, amit a mamám adott a kiutazásunk előtti este és mintha az ujjamra öntötték volna. Soha, semilyen
körülmények között le nem fogom venni. Ezt megígértem a mamámnak és tartom is magam hozzá örökre.
Ezek után szerintem mára ennyi, és ígérem sűrűbben fogok jelentkezni.
Jószkát mindenkinek!
16.06.2010. Howwood, Scotland
2010. március 14., vasárnap
Még Strathpefferben, de már fél lábbal Mullon
Szóval, 5 nap day off zsinórban. Mielőtt valakiben felmerül a kérdés mi is az a day off. Itt kint így hívják a szabadnapokat.
Vikivel bementünk Invernessbe autót bérelni, mert nem akartunk busszal lemenni Mullra és ezáltal időhöz kötve sem akartunk lenni. Csak szabadon, magunk által beosztva az időt és azt nézni meg Skóciából amit tényleg mi akarunk. Ekkor még nem tudtam, hogy mire is vállalkoztunk.
3. bérlési akciónk sikerrel árt. Találtunk egy olyan kis eldugott helyet Invernessben az ipartelepen, ahol mindösszesen 63 fontért mienk volt egy kis sportos fiat. Ebben természetesen a biztosítás is benne van. Nem tudom otthon talán kerék belsőben élnek az autókölcsönzők. Egyszer még otthon akartunk bérelni egy autót Vikivel, mikor lementünk egyszer novemberben a Balatonhoz és annak környékét vizslattuk meg. Hát 3-4 napra akartak adni autót 70-től 90ezer forintig. PPPPPPPPPPPPPPFFFFFFFFFFFFFFF Nyálazás alapos esete áll fenn kedves honi kölcsönzős barátaim. Jah. És nem lestrapált autók vannak itt. Akárhányszor béreltünk autót 3 évnél idősebbet egyszer sem kaptunk.
Visszakanyarodva. Pasi kérdi a papírok kitöltésekor, hogy tudok-e vezetni. Mondom no problémó, otthon vezettem már egy keveset. De itt a UK-ben van e tapasztalat. Vikivel egymásra néztünk és kapásból mondtam hogy of korsz (természetesen). Bemutattak az autónknak. Első pillanatra beleszerettem. Viki mondta, hogy nagyon óvatosan vezessek mert az ő nevén lett kivéve a kocsi és nehogy vmi gubanc legyen. De szerencsére nem lett.
Visszaértünk Strathpefferbe és még este lehordtuk a kiránduláshoz szükséges cuccokat és másnap reggel kényelmesen elindultunk túrázni.
Még mielőtt elfelejteném. Készítettem egy kis térképet, hogy milyen útvonalon is mentünk le Mullra. Ha a berajzolt vonalat követed Strathpefferből akkor látható a pár napos túraútvonal, ami összesen mintegy 760 mérföldet foglal magába. Utólag tudtuk ezt meg mikor visszavittük az autót és a pali szeme majd kiesett mikor meglátta a km óra állását. Szóval első próbálkozás bal oldalon vezetve picit hosszúra sikerült :D
Gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyeken jártunk. Azt tusni kell, hogy ez a vidék tele van tavakkal. És fontos megemlíteni, hogy a skótok sértésnek veszik, ha csa le lake-zük a tavaikat. Lake = tó. Ők ugyanis a Tavat Loch-nak mondják. Ennyit a skót nyelvről most. Annak is megpróbálok majd szentelni egy bejegyzést, mert megéri. PPPFFFF. De még mennyire hogy megéri.
Kezedeném egy nagyon furcsa dologgal. Lehet aki korábban volt már a UK-ben vidéken annak nem újdonság amit most le fogok írni. Skócia területileg nagy ország. lakosságot tekintve már kevésbe. Kb. 5 millió lakos. A többség vidéken él és farmerkodásból él meg valami pofátlan jó módon és TÖRVÉNYES keretek között. Mindenfelé csak hatalmas mezőgazdasági területeket lehet látni, ahol felföldi tehenek, birkák, lovak legelnek. Ezeket a mezőgazdasági területeket apró kis utak szabdalják. És itt jön a lényeg és a furcsa dolog. Ezek valójában mind közütak, de egy sávosak! Hogy miért? Mullon kérdeztem meg egy öreg törzsvendégtől, hogy ugyan magyarázza már el nekem hogyan is működik, hogy mindenhol csak egysávos utak vannak és csak a nagyvárosok vonzáskörzetében vannak autópályák. A válasza pedig pofon egyszerű volt. Mivel a föld jobb esetben évszázadok óta az adott család birtokában van ő diktálja a feltételeket az államnak. Ez azt jelenti, hogy amikor az állam azt mondta, hogy figyelj pubi ide mi utat akarunk építeni, mégpedig kétsávosat, hogy mindenkinek könyebb legyen. Erre a pubi azt mondta, hogy akkor neked ez ennyibe fog kerülni. Fizesd meg mások kényelmét. De az állam nem tudta megfizetni, de út kellett neki. Így csak egy egysávosban tudtak megegyezni. Mindezt csak azért írtam le, hogy jobban át lehessen érezni, hogy mit is jelentett első bal oldalas vezetési próbálkozásra a 760 mérföld és ezért nem tudtuk, hogy mire is vállalkozunk, mikor béreltük a kocsit.
Megint csak linket szúrok be, hogy hol is jártunk valójában a kirándulásaink alkalmával, nem tennék ki képet oldalra.
Az első linken az útvonalat lehet megtekinteni:
http://www.facebook.com/profile.php?success=1&id=1839552653#!/photo.php?pid=286337&id=1839552653
Picit bővebben kifejteném, hogy merre is jártunk. Akinek kedve van a fenti linkre kattintva végig is kísérheti a ezt a pár napot.
Szóval reggel elindultunk Strathpefferből a a Ben Wyvis hotelből. Viki volt a navigátorom egy hatalmas UK autós térképpel, aminek most nagyon jó hasznát vettük. Áldtam is az eget, hogy még Grantownban Viki egy ház "kiárusításán".
Első komolyabb pihenőnk Lochalsh megyét elhagyva Sky szigeten volt. Először mikor terveztük az utunkat azt hittük, hogy majd komppal tudunk átkelni, de meglepetésünkre nem. A szigetet egy hatalmas híd köti össze a szárazfölddel. Átérve a szigetre egy álmos kis falu fogad minket, ahol minden van amit egy nagyvárosban el lehet képzelni. Bevásárlóközpont, kórház, hatalmas benzinkút. Itt álltunk meg pihenni picit és vettünk magunkhoz a boltban egy kis tápot is. A benzinkút a tengerparton van, tehát itt álltunk neki enni is gyönyörködve a sziget természetes szépségeiben. Sziklákkal szabdalt fehér homokos tengerpart tele sirályokkal és ojszterkáccserekkel :D Elég érdekes hosszú csörű madarak és a csőrük visszakunkorodik.
Ekkor már tudtuk, hogy itt a szigeten fogunk éjszakázni, nevezetesen Portreeban. Elindultunk délre, ahol a térkép szerint a MacLeod Klán hatalmas kastélya található. Korábban utánna olvastam a helynek és eléggé kísértet lakta helynek írták le pár portálon. Korábban ez volt a MacLeod klán rezidenciája és innét irányították "birodalmukat" a szigeten. A parkjából gyönyörű kilátás tárult elénk. Életemben nem láttam korábban akkora öblöt mint akkor és a víz felett pár méterrel köd úszott. Egyszerre volt félelmetes és magával ragadó. Kezdett esteledni és úgy döntöttünk felmegyünk észekra Portreebe, ahol a szállásunk volt. Portreeba magas szerpentineken keresztül tudtunk csak eljutni. Felettünk a hatalmas hegyek, alattunk meg a szakadék és tavak. Hozzáteszem az utak egysávosak voltak és szembe jöttek buszok és persze hogy nekünk kellett lehúzódni és csak jobbra tudtunk mert a busz arra kényszerített. Kinéztem az ablakból és hát nem vagyok nagyon vallásos de szinte ösztönösen elkezdem magamban mormolni a mi atyánkot :D. Kinyitottam az ajtót és nem tudtam volna hova kilépni mert nem volt a lábam alatt talaj. Nem tudom jobb-e, hogy Viki nem látta közvetlenül az anyós ülésről, amit én. Bár amennyire ismerem már, nem nagyon zavartatta volna magát. Megérkeztünk Portreeba, ahol egy diákszállót választottunk szálláshelyül. Olcsó volt és nem rázott :D
Bár a fürdő és a wc a folyosó végén volt, de egy éjszakára pont megfelelt.
Reggel korán indultunk, mert délután már interjúra voltunk hivatalosak Mullra. Alig elhagyva Sky-t egy ismerős vár tárult a szemünk elé, de egyszerűen nem tudtam hova rakni. Tudtam hogy láttam valahol. Vikit kérdeztem is, hogy véletlenül nem-e jártunk-e itt korábban. Nemleges választ kaptam. Autót letettük a parkolóban és ahogy mentünk közelebb megvilágosodtam. Útban Mullra voltunk egy csodálatosan szép tónál, ahol az útmellett működött egy otthonihoz hasonló Laci konyha. Gyorsan bevágtunk 2-2 amerikai hotdogot a látványra. Hát igen. A látvány maga volt a csoda. Útunk során minden egyes perc olyan látványt tartogatott számunkra, hogy az talán egy életre is elegendő volt. Nem ám. :D Erről a linkek között van is egy videó a youtube-on. Szerencsére nagyon tiszta időnk volt és a tó víze sem hullámzott. A nap is olyan szögben sütötte meg hogy jó legyen. Szóval a szemközti hegy tükörképe látszódott tökéletesen a vízfelszínen. ÁÁÁÁ nem hittem el. De csodálkozásnak is hamar vége lett mert kaptuk a telefon Mullról, hogy akkor megyünk mindenképp ugye?
Folytattuk utunkat és voltunk egy hegy csúcsán ahol volt egy emlékmű a hős skót katonáknak akik itt ott amott haltak meg háborúkban. A hely Spean Bridge-nél található. Nagyon szép kilátás a környező völgyekre és hegyekre. Következő pihenőnk egy hosszabb etap után következett. Kis falucska a tengerparton kompkikötővel és szemben ott terült el előttünk MULL!!! De elsőre akadt egy kis probléma. 1. soha nem hajtottam fel kompra kocsival. Nem volt egyszerű mert lejtőnek lefelé kellett legurulni a komphoz, és egy V betű alján felkapni a komp rámpájára. Hm. De Viki is megmondta végül hogy ügyesen abszolváltam a problémát. 2. soha nem kompotam még. Főleg nem a nyílt tengeren. Még ha csak mindössze 15 perces volt az út akkor sem. Féltem hogy be fogok zöldülni. De nem történt ez meg. hihetelne élmény volt. Felparkolt 10 autó a kompra és megtelt az utastér. El lehet képzelni mekkora kis komppal mentünk át a szigetre. Annyira élveztük az utat, hogy a 15 óra mindössze másodperceknek tűnt és kürtöltek hogy mindenki üljön be a kocsijába mert kikötünk Fishnish-nél. A "kikötőből" kb 10 perces egysávos autóutazás után megérkeztünk Salenbe. Egyszerre kiszúrtuk a szállodánkat ahol az interjú volt. A tulaj várt minket és a felesége a gyerekekkel hamarosan csatlakozott hozzánk. Szokásos interjúkérdések. Körbevezettek a szállodán, étterem részen és báron. Az étteremből panoráma ablakokon keresztül lehetett megcsodálni a Sound of Mull-t. http://www.thesalenhotel.co.uk/ A képeken valamennyire visszaköszön amit leírtam. Gerry és Claire nagyon kedvesek voltak és megállapodtunk, hogy következő héten jövünk vissza immár mint alkalmazottak. Interjú sikeres volt. Irány a szállás Tobermoryban. Tobermory egy öbölben fekvő kisváros. A sziget fővárosa. http://images.google.com/images?um=1&hl=hu&lr=&tbs=isch%3A1&sa=1&q=pictures+tobermory+mull&aq=f&aqi=&aql=&oq=&start=0 Ezekből a képekből kiedrü, hogy miért is szerettünk bele ebbe a helybe és szigetbe. Ja igen. Amin hasaltam egyet a röhögéstől. Ittkint nagyon divat, hogy a rég nem használt templomokat az egyház eladja. Ez történt Tob-ban is. És nem más vette meg, mint a Spar. Igen, Spar bolt nyílott épp akkor mikor ott voltunk. A polcokat rendezték be éppen, de természetesen közben már vásárolni is lehetett. Szállás foglalás. Hát nem kellett elringatni aznap este. Nem is csoda annyi látnivaló, emlék kavargott bennünk, ott volt az interjú miatti izgalom nna meg persze a 10 órás út.
Picit bővebben kifejteném, hogy merre is jártunk. Akinek kedve van a fenti linkre kattintva végig is kísérheti a ezt a pár napot.
Szóval reggel elindultunk Strathpefferből a a Ben Wyvis hotelből. Viki volt a navigátorom egy hatalmas UK autós térképpel, aminek most nagyon jó hasznát vettük. Áldtam is az eget, hogy még Grantownban Viki egy ház "kiárusításán".
Első komolyabb pihenőnk Lochalsh megyét elhagyva Sky szigeten volt. Először mikor terveztük az utunkat azt hittük, hogy majd komppal tudunk átkelni, de meglepetésünkre nem. A szigetet egy hatalmas híd köti össze a szárazfölddel. Átérve a szigetre egy álmos kis falu fogad minket, ahol minden van amit egy nagyvárosban el lehet képzelni. Bevásárlóközpont, kórház, hatalmas benzinkút. Itt álltunk meg pihenni picit és vettünk magunkhoz a boltban egy kis tápot is. A benzinkút a tengerparton van, tehát itt álltunk neki enni is gyönyörködve a sziget természetes szépségeiben. Sziklákkal szabdalt fehér homokos tengerpart tele sirályokkal és ojszterkáccserekkel :D Elég érdekes hosszú csörű madarak és a csőrük visszakunkorodik.
Ekkor már tudtuk, hogy itt a szigeten fogunk éjszakázni, nevezetesen Portreeban. Elindultunk délre, ahol a térkép szerint a MacLeod Klán hatalmas kastélya található. Korábban utánna olvastam a helynek és eléggé kísértet lakta helynek írták le pár portálon. Korábban ez volt a MacLeod klán rezidenciája és innét irányították "birodalmukat" a szigeten. A parkjából gyönyörű kilátás tárult elénk. Életemben nem láttam korábban akkora öblöt mint akkor és a víz felett pár méterrel köd úszott. Egyszerre volt félelmetes és magával ragadó. Kezdett esteledni és úgy döntöttünk felmegyünk észekra Portreebe, ahol a szállásunk volt. Portreeba magas szerpentineken keresztül tudtunk csak eljutni. Felettünk a hatalmas hegyek, alattunk meg a szakadék és tavak. Hozzáteszem az utak egysávosak voltak és szembe jöttek buszok és persze hogy nekünk kellett lehúzódni és csak jobbra tudtunk mert a busz arra kényszerített. Kinéztem az ablakból és hát nem vagyok nagyon vallásos de szinte ösztönösen elkezdem magamban mormolni a mi atyánkot :D. Kinyitottam az ajtót és nem tudtam volna hova kilépni mert nem volt a lábam alatt talaj. Nem tudom jobb-e, hogy Viki nem látta közvetlenül az anyós ülésről, amit én. Bár amennyire ismerem már, nem nagyon zavartatta volna magát. Megérkeztünk Portreeba, ahol egy diákszállót választottunk szálláshelyül. Olcsó volt és nem rázott :D
Bár a fürdő és a wc a folyosó végén volt, de egy éjszakára pont megfelelt.
Reggel korán indultunk, mert délután már interjúra voltunk hivatalosak Mullra. Alig elhagyva Sky-t egy ismerős vár tárult a szemünk elé, de egyszerűen nem tudtam hova rakni. Tudtam hogy láttam valahol. Vikit kérdeztem is, hogy véletlenül nem-e jártunk-e itt korábban. Nemleges választ kaptam. Autót letettük a parkolóban és ahogy mentünk közelebb megvilágosodtam. Útban Mullra voltunk egy csodálatosan szép tónál, ahol az útmellett működött egy otthonihoz hasonló Laci konyha. Gyorsan bevágtunk 2-2 amerikai hotdogot a látványra. Hát igen. A látvány maga volt a csoda. Útunk során minden egyes perc olyan látványt tartogatott számunkra, hogy az talán egy életre is elegendő volt. Nem ám. :D Erről a linkek között van is egy videó a youtube-on. Szerencsére nagyon tiszta időnk volt és a tó víze sem hullámzott. A nap is olyan szögben sütötte meg hogy jó legyen. Szóval a szemközti hegy tükörképe látszódott tökéletesen a vízfelszínen. ÁÁÁÁ nem hittem el. De csodálkozásnak is hamar vége lett mert kaptuk a telefon Mullról, hogy akkor megyünk mindenképp ugye?
Folytattuk utunkat és voltunk egy hegy csúcsán ahol volt egy emlékmű a hős skót katonáknak akik itt ott amott haltak meg háborúkban. A hely Spean Bridge-nél található. Nagyon szép kilátás a környező völgyekre és hegyekre. Következő pihenőnk egy hosszabb etap után következett. Kis falucska a tengerparton kompkikötővel és szemben ott terült el előttünk MULL!!! De elsőre akadt egy kis probléma. 1. soha nem hajtottam fel kompra kocsival. Nem volt egyszerű mert lejtőnek lefelé kellett legurulni a komphoz, és egy V betű alján felkapni a komp rámpájára. Hm. De Viki is megmondta végül hogy ügyesen abszolváltam a problémát. 2. soha nem kompotam még. Főleg nem a nyílt tengeren. Még ha csak mindössze 15 perces volt az út akkor sem. Féltem hogy be fogok zöldülni. De nem történt ez meg. hihetelne élmény volt. Felparkolt 10 autó a kompra és megtelt az utastér. El lehet képzelni mekkora kis komppal mentünk át a szigetre. Annyira élveztük az utat, hogy a 15 óra mindössze másodperceknek tűnt és kürtöltek hogy mindenki üljön be a kocsijába mert kikötünk Fishnish-nél. A "kikötőből" kb 10 perces egysávos autóutazás után megérkeztünk Salenbe. Egyszerre kiszúrtuk a szállodánkat ahol az interjú volt. A tulaj várt minket és a felesége a gyerekekkel hamarosan csatlakozott hozzánk. Szokásos interjúkérdések. Körbevezettek a szállodán, étterem részen és báron. Az étteremből panoráma ablakokon keresztül lehetett megcsodálni a Sound of Mull-t. http://www.thesalenhotel.co.uk/ A képeken valamennyire visszaköszön amit leírtam. Gerry és Claire nagyon kedvesek voltak és megállapodtunk, hogy következő héten jövünk vissza immár mint alkalmazottak. Interjú sikeres volt. Irány a szállás Tobermoryban. Tobermory egy öbölben fekvő kisváros. A sziget fővárosa. http://images.google.com/images?um=1&hl=hu&lr=&tbs=isch%3A1&sa=1&q=pictures+tobermory+mull&aq=f&aqi=&aql=&oq=&start=0 Ezekből a képekből kiedrü, hogy miért is szerettünk bele ebbe a helybe és szigetbe. Ja igen. Amin hasaltam egyet a röhögéstől. Ittkint nagyon divat, hogy a rég nem használt templomokat az egyház eladja. Ez történt Tob-ban is. És nem más vette meg, mint a Spar. Igen, Spar bolt nyílott épp akkor mikor ott voltunk. A polcokat rendezték be éppen, de természetesen közben már vásárolni is lehetett. Szállás foglalás. Hát nem kellett elringatni aznap este. Nem is csoda annyi látnivaló, emlék kavargott bennünk, ott volt az interjú miatti izgalom nna meg persze a 10 órás út.
A következőkön a kiránduás képei érhetőek el:
A teljesség kedvéért egy-két videó is felkerült a youtube-ra:
http://www.youtube.com/watch?v=UdJlY9ZgDjs - itt forgatták a Hegylakót :D
egysávos utak, sky (McLeod rezidencia,Portree), lacikonyha, komp mullra, interjú, tobermory, átalakított templom, loch ness,
2010. március 13., szombat
Élet Spittal of Glenshee után - Strathpeffer
Korábban említettem, hogy az indiai tulajokkal-főnökökkel a végére elmérgesedett a helyzet és a teljes személyzet Spittal-ban melót keresett. Mi is követtük a többiek példáját. Fel a http://www.gumtree.co.uk/ Inverness oldalára. Mákosak voltunk, mert első próbálkozásunkat siker koronázta. Telefonáltak Strathpefferből, hogy kellünk. Elég az önéletrajz, csomagoljunk és menjünk. Őszintén mondom, a Reninek és a Zolinak nagyon nehéz volt megmondani, hogy mi a helyzet, de a barátságot nem akartuk elrontani egy esetleges hazugsággal. Szóval másnap mikor már biztosra tudtuk hogy megyünk, szóltunk nekik, hogy mi lépünk tovább. Az új manager ígérete szerint egy hónapra rá ők is követhetnek minket. Egy nagyon forgalmas bál utáni reggel összepakoltunk a lakókocsinkban és hívtunk egy taxit, ami elvitt minket Perth-be a buszállomásra kemény 50 fontért. Érkezés Invernessbe, majd újra busz és irány a Black Island, ahol Strathpeffer is található. Megérkezésünket követően a szobánk még nem volt kész, így egy vendég szobát kaptunk meg. Hatalmas ígéretek következtek a managertől, aminek az lett a vége, hogy rá két hétre már máshol dolgoztunk. Nna de ennyire ne szaladjunk előre mert közben törént velünk egy s más.
Egyik nap lementünk boltba és Viki megállt a bolti hirdetőtábla előtt. Itt kint ugyanis nagyon divat, hogy emberek a boltok ajtarára, ablakára kitűznek cetliket, hogy mondjuk első világháborús tankomat alkatrésznek eladnám, vagy takarítást vállalok minden szerdán 3tól 8ig, vagy - és ezen akadt meg a Viki szeme - magyarul szeretnénk tanulni. Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii?????????????????????? Hát ides lelkem ki vagy te itt északon a semmi közepén? És milyen indíttatásból szeretnél megtanulni pont magyarul? HM?????!!!!!!!!! Ráadásul még fizetnél is érte? Ok. Higgadtan leírtuk a telefonszámot, majd Viki megbeszélt egy találkozót velük. Mint kiderült a család fele magyar, de a skót fele a családnak nem beszéli a mi nyelvünket, de menni fognak majd Magyarországra látogatóba és kommunikálni szeretnének és ha egy mód van rá nem kézzel lábbal.
Mindeközben pechünkre jött egy úgy diri a szállodába. Költség csökentés!!!!!! Már messziről virított a homlokán: Költség csökkentés!!!!!!. Meg is szívtuk rendesen. Az éttermi személyzet napi munkaóráinak számát leredukálták 4 azaz négy órára. Vagy 5 azaz ötre? Teljesen mindegy. Nevetséges óraszámra. Hm. Még szerencse hogy internet modemet még annak idején Grantownban vettünk így minket nem érintett a diri internet tilalma. Senki a személyzetből nem csatlakozhatott a wifi-re. Vicc. Szóval. Ismét önéletrajz. Ismét gámtrí dot com. Sokadjára írtak vissza egy helyről, hogy kellene menni interjúra. Írtunk vissza hogy nem lenne-e elég, ha csak telefonon beszélnénk, hisz az angolt úgy is le tudják csekkolni. Nem, az sajnos nem jó, mert sztünk látnotok kellene, hogy hova jöttök, kik is vagyunk mi valójában. Hm. Gondoltam magamban, ha már így állnak hozzá, hogy nézzük meg hol is van meg kik is vagyunk....ppppppfffffffffff Muszály nekünk elmennünk oda? Viki mondta, hogy végül is a következő hétre kaptunk fejenként 5 nap pihenőt, mert a manager azt javasolta, hogy ha az étteremben 100an vannak, akkor 2 pincér bőven elég oda. Pincérek voltunk a szállodában 8an. Vendégek 20an. Szóval Vikivel kaptunk 5 napot. Elhatároztuk, hogy akkor lemegyünk interjúra de közben kirándulunk is egyet. És akkor most itt fejezem be ezt a bejegyzést, mert a kirándulás beszámolója egy újat igényel.
2010.03.13
Howwood, Johnstone, Skócia
ui.: Majd elfelejtettem valamit megemlíteni. Sok helyen voltunk már ekkorra, és sok mindent ettünk már, de hogy itt mik voltak. Komolyan mondom az megér egy misét. Kezdjük ott hogy filippinó volt a főszakács. Még mielőtt valaki azt mondaná, hogy fajgyűlölő vagyok, vagy problémám van idegen nációkkal, kérem ne tegye. Olvasd kérlek végig és gondolkozz el rajta, hgoy Te kedves olvasó mit gondoltál volna a mi helyünkben. Szóval. A filippinók nagyon vicces kis emberkék. Az ő abc-jük nem ismeri az 'f' és a 'v' betűket és hangokat. Reggel pont ezért hasaltam rajtuk a röhögéstől. De szerencsére tudták, hogy min röhögünk és csak adták alánk a lovat. Ugyanis kellett kivinnem első alkalommal az asztalra kávét.
A következő mondat kíséretében és a nyelvemet összeharapva mentem az asztalhoz: (szerintem leírom ahogy mondták, kiejtés szerint)
"ken jú ték disz dzság of KOPI POR téböl fájp?"
3szor kérdeztem vissza, hogy milyen másolt bögrét vigyek ki az 5-höz? Hát ezt a KOPI-t. És rámutatott a kávés bögrére. Könnyeimmel küzdöttem, de erőt vettem magamon és megoldottam a problémát.
Nna de térjünk vissza a kajára és a filippó főszakácsra. Azt kaptok amit adok. Nno ez a következőket jelentette: pörkölt szaft kruplival ami félig meg volt főzve félig nem. Krumpli héj olajban kisütve pörkölt szószban megúsztatva. Darálthús pörköltszafttal édeskrumplival és répapürével és a kedvencem a paradicsomos paszta. Nem kecsöpös tészta ám. Hagyjá má!!!!!!!!! Paradicsom felkockázva rádobva a félig megfőzött tésztára aztán hajrá. Jó étvágyat. Ezek után egy szimpla jó olajos fisencsipsz maga a megváltás volt :D
Végül is ezt mégúgy éreztem, hogy le kell írnom. Jó éjt mindenkinek!
Hogyan is kezdődött el ez a kaland?
Próbálom nem bő lére ereszteni, nem tudom sikerül-e, mert akár hogy is nézzük már lassan több mint 2 éve "kint" élünk.
2008.08.26. Szép augusztusi nap Szombathelyen. Én a saját irodámban, párom egy multinacionális cég irodájában építjük a kapitalizmust :D
Egy hirtelen ötlettől vezérelve elegem lett az egészből és gondoltam egyet elküldtem az önéletrajzunkat egy kanizsai fejvadász cégnek akik külföldre közvetítenek ki. Pár nappal később csörög a telefonom. Idegen szám. Az ügynökségről telefonálnak, hogy legyek telefonközelben, mert délután telefonos interjú lesz. Gondoltam semmi gáz, megoldjuk. Ebéd után csörög a telefon. Külföldi szám. Remegés, vérnyomás a plafonban. Felvegyem, ne vegyem? Ha nem veszem fel egy életre szidni fogom magamat miatta. Felvettem. Angol nyelven a pali elkezdett halandzsázni. Aztán a végén megkérdezte értettem-e amit mondott. Kértem egy replay-t. Ekkor már nem volt gond. A lényeg az volt, hogy most van kedd, szombaton munkába kellene álnni. Menne-e a dolog? Páromat meg sem kérdezve igent mondtam. Telefon lerak. Vagy másfél órán keresztül csak ültem és néztem magam elé. Te jó ég! Mit tettem. Hát nóóóóóóóóóórmális vagyok? Van cirka 3 napunk elintézni mindent és teljesen a zéróról kezdeni egy teljesen ismeretlen közegben, ismeretlen országban!!!!!!!!!!!!
Bátorkodtam felhivni Vikit, hogy mire készüljön fel a következő napokban. Felejtse el a munkahelyét, mert következő héten már nem látja a megszokott kollégák arcát. Természetesen gyakoroltam előtte, mint ahogy a filmekben szokás. Eljátszottam vagy 10 féle variációt. Persze élesben még véletlenül sem volt benne az "elkövetett" dolog az említett 10-ben.
Viki igen mondott. Repülőjegy intézve a munkahelyi felmondásokkal együtt.
Augusztus 3-án reggel fájdalmas búcsú könnyek közepette. Mégis csak 2200 km-re megyünk otthontól. Ilyenkor megengedett pár könnycsepp. Apu kivitt minket a vonatra. Életemben először akkor éreztem magamhoz a legközelebb amikor átölelt és annyit mondott könnyes szemmel hogy "Ide bármikor visszajöhettek. Ezt soha ne feledd fiam!"
Pest. Reptér. Leszállás. Liverpool. Átbuszozás Manchesterbe. Szerencsére lekéstük a vonatunkat, úgyhogy egy felejthetetlen hajléktalan éjszakát töltöttünk a pályaudvaron érdekesebbnél érdekesebb fazonok társaságában. Hippikkel, éppen tűvel szúró drogossal, részegekkel, elmegyógyintézetből szabadulttal. Fel alá rohangáló rendőrökkel, tűzoltókkal.
Reggel vonatra szálltunk majd buszra meg megint buszra és végül megérkeztünk Aviemore-ba. Ez még nem a végleges helyszín volt. Ez a hely a szomszéd falucska attól a helytől ahova eredetileg is mentünk. Csak a vonat itt már visszafelé megy :D Szóval telefon a szállodába és Soan a nagyfőnök és főszakács - akivel a telefonos interjún már beszéltem - mondta hogy fogjunk egy taxit és menjünk Grantown on Spey-be. Ő állja a cehhet. Nna nagynehezen megérkeztünk ebbe a kis eldugott falucskába. Amilyen eldugott olyan gyönyörű. Munkahelyünk - a Grant Arms Hotel - pedig a környék egyik legnívósabb szállodája. 3 nagyon szép élményekben gazdag, új barátságokra szert tevő időszak volt ez az életünkben. Sanka - a nagykanizsai gengszter -, Olgi a barátnője, Zsolti, Kati, Tibi, Noémi, Zoli, Reni, Csabi, Miki, Krisztián és mi ketten alottuk a személyzetet ebben a 75 szobás hotelben. Kis túlzással lehet mondani hogy egy kis Magyarország voltunk Skóciának ebben az eldugott szegletében.
De sajnos, mint minden más az életben ennek az idilli állapotnak is vége szakadt novemberben, mivel közölték velünk hogy a szálloda bezár télre. Ppppppppffffffffffff.
A csapatból 5en nekivágtunk a nagy fővárosnak, Edinburgh-nak. Nagynehezen szállást találva - amit fél évre kellett bérelni a szerződés szerint - elkezdtünk hosszú távra berendezkedni. Hatalmas reményekkel felturbózva elkezdtünk munkát keresni. Főváros ide vagy oda, nehezebb volt mint gondoltuk. Tibi séfként hamar elhelyezkedett, majd Viki is sikeres felvételt nyert a Hiltonba. Nagyon büszke voltam rá emiatt. Aztán én is sikerrel jártam egy interjún egy másik nívósnak mondott szállodában. Reni és Noémi sajnos nem jártak sikerrel,így utolsó mentsvárként bejelentkeztek egy ügynökséghez, ahonnét a Renit azonnal hívták is melóba, igaz közel 100 mérfölddel északabbra, Spittal of Glenshee-be. Ha jól emlékszem, akkor közel egy hét után telefonált a Reni, hogy ha gondoljuk, akkor mi is utánna mehetnénk, mert mindannyiunknak lenne pozíció és a környezet is magával ragadó. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ettől az ötlettől sem Viki sem pedig Tibi nem voltak elragadtatva több okból is kifolyólag. Sikerült munkát találnunk - Noémi kivételével, de később talán neki is akadt volna valami - és lakást is béreltünk fél évre. Én és Noémi Spittal mellett szavaztunk. 2:2. Én személy szerint azért, mert nekem Edinburgh túlságosan nagy volt. Igaz volt meló, lett volna pénz is, de olyan érzésem volt, hogy ez a város meg fog folytani. A belváros egy az egyben fel volt - lehet még most is fel van - túrva, gondolok itt a Princess street-re. Rengeteg ember rengeteg nációból. Szabályosan rosszul éreztem magam, mikor ki kellett mennem az utcára. Szóval Spittal of Glenshee.
Megint költözködés. Megint fel északra a hegyekbe. Amikor autóval már elhagytuk Perth-öt éreztem, hogy szinte haza jöttem. Soha nem felejtem el a Viki arcát amikor beértünk a hatalmas hegyek közé. Addig szinte egy szót sem szólt. Látszott rajta hogy fáj neki, hogy a Hiltont fel kellett adnia. De amikor megérkeztünk láttam a hatalmas mosolyt az arcán és amikor egymásra néztünk szavak nélkül is kiolvastuk egymás szeméből, hogy igen ez jó választás volt. Spittal of Glenshee egy olyan kis falucskának sem nevezhető "település" ami áll 3 házikóból és a hotelből. De van polgármestere. Minden évben egymásnak adják a polgármesteri teendőket a helyi családfők. Megérkezésünket követően egyszerre megkaptuk a szállásunkat. Egy kis családias lakókocsit a szálloda mellett, amiben volt 2 hálószoba, konyha, fürdő és a lakókocsi mögött a Glenshee nevű patakocska csörgedezett. Amerre elláttunk csak a zöld hegyeket, felföldi hosszúszőrű szarvasmarhákat, juhokat és grouse-kat (skótosan grűz) - fácánokat - lehetett látni. Néha még egy-egy csordányi szarvast is megpillantottunk. Nagyon fontos megemlíteni, hogy itt tényleg a világ végén éreztük magunkat. 40 mérföldre volt mindkét irányban az első lakott település. Délre Blairgowrie északra pedig Braemar.
És itt jön a képbe újra drága jó barátunk Thomas, akiről már korábban írtam. Ő volt itt a főszakács és a szomszéd lakókocsiban lakott. Műszakok után - ami éjfél, egy órát jelentett - mindig egy kisebb megbeszélésre gyűltünk össze nála. Sörözés, póker, angol és magyar kurzus. :D A lényeg, hogy másnap a melóba mindig fáradtan mentünk. Thomas magyar akcentusa nagyon tetszik. Az első hetet követően már reggelente a lányokat így üdvözölte:
"Jó legelt! Hogyi vagyi sépségem":D Ettől mindig elfeküdtem, de még most is. Magyarul kéri a "kizskézst" meg a "nazskézst", "kizstörölközsőt" meg a "nazstörölközsőt".
Még volt ott két nagyon jó barát, akiket megismertünk: Eray és Jayjay a bulgár-török házaspár.
Képeket szerintem nem is rakok fel, hanem megadom a linkeket, amin keresztül elérhetőek:
http://glenshee.vikiesnorbi.fotoalbum.hu/ http://szemelyzet.vikiesnorbi.fotoalbum.hu/
http://glenshee3.vikiesnorbi.fotoalbum.hu/
http://glenshee2.vikiesnorbi.fotoalbum.hu/
Na jó. Pár képet ide oldalra felrakok, amik a kedvenceim. Kellemes időtöltést a képek nézegetéséhez.
Howwood, Johnstone, Scotland
PA9 1BQ
2010. március 12., péntek
Bevezető a bloghoz - mert ezt is illik írni
Első körben kellene pár szót írni magamról, de inkább nem teszem. Remélhetőleg a bejegyzésekből és a feltöltött kép anyagból kiderül majd, hogy ki is vagyok valójában.
Na jó. Annyit mégis elárulok, hogy idén február 21-én ünnepeltem egy kerek évfordulós születésnapot. Barátok, rokonok, közeli ismerősök tudják. Többiek találják ki, ha akarják ;)
Igazándiból fogalmam nincs, hogy miért is állok neki internetes naplót írni. Talán mert ez a menő? Talán mert érdekesnek találom mindazt a rengeteg impulzust ami ér minket nap mint nap és meg akarom osztani azokkal akik otthon vannak? Vagy talán mert szeretném megmutatni majd leendő gyermekeinknek, hogy hogyan is élt és teremtett megfelelő jövőt anya és apa? Ha őszinte akarok lenni akkor a sorrend hátulról visszafelé értendő.
Lehet régimódi vagyok, de a kézzel írt naplókat jobban szeretem, mint az elektronikus formában megírtakat. Egyszerűen mikor látok egy megkopott, sárga, megkeményedett lapokból álló naplót, az első pár sor elolvasása után már az adott korban érzem magamat.
Nna de ahhoz hogy egy napló lapjai megkopottak és sárgák legyenek idő kell. Ezt meg nem nagyon lehet visszafelé csinálni :)
Ennek a naplónak a célja, hogy megpróbáljak korhű képet festeni arról, amiben mi magyarok itt Skóciában a minden napjainkat éljük.
12.03.2010.
The Howwood Inn, Howwood, Johnstone
PA9 1BQ
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)