2010. március 14., vasárnap

Még Strathpefferben, de már fél lábbal Mullon

Szóval, 5 nap day off zsinórban. Mielőtt valakiben felmerül a kérdés mi is az a day off. Itt kint így hívják a szabadnapokat.
Vikivel bementünk Invernessbe autót bérelni, mert nem akartunk busszal lemenni Mullra és ezáltal időhöz kötve sem akartunk lenni. Csak szabadon, magunk által beosztva az időt és azt nézni meg Skóciából amit tényleg mi akarunk. Ekkor még nem tudtam, hogy mire is vállalkoztunk.
3. bérlési akciónk sikerrel árt. Találtunk egy olyan kis eldugott helyet Invernessben az ipartelepen, ahol mindösszesen 63 fontért mienk volt egy kis sportos fiat. Ebben természetesen a biztosítás is benne van. Nem tudom otthon talán kerék belsőben élnek az autókölcsönzők. Egyszer még otthon akartunk bérelni egy autót Vikivel, mikor lementünk egyszer novemberben a Balatonhoz és annak környékét vizslattuk meg. Hát 3-4 napra akartak adni autót 70-től 90ezer forintig. PPPPPPPPPPPPPPFFFFFFFFFFFFFFF Nyálazás alapos esete áll fenn kedves honi kölcsönzős barátaim. Jah. És nem lestrapált autók vannak itt. Akárhányszor béreltünk autót 3 évnél idősebbet egyszer sem kaptunk.
Visszakanyarodva. Pasi kérdi a papírok kitöltésekor, hogy tudok-e vezetni. Mondom no problémó, otthon vezettem már egy keveset. De itt a UK-ben van e tapasztalat. Vikivel egymásra néztünk és kapásból mondtam hogy of korsz (természetesen). Bemutattak az autónknak. Első pillanatra beleszerettem. Viki mondta, hogy nagyon óvatosan vezessek mert az ő nevén lett kivéve a kocsi és nehogy vmi gubanc legyen. De szerencsére nem lett.
Visszaértünk Strathpefferbe és még este lehordtuk a kiránduláshoz szükséges cuccokat és másnap reggel kényelmesen elindultunk túrázni.
Még mielőtt elfelejteném. Készítettem egy kis térképet, hogy milyen útvonalon is mentünk  le Mullra. Ha a berajzolt vonalat követed Strathpefferből akkor látható a pár napos túraútvonal, ami összesen mintegy 760 mérföldet foglal magába. Utólag tudtuk ezt meg mikor visszavittük az autót és a pali szeme majd kiesett mikor meglátta a km óra állását. Szóval első próbálkozás bal oldalon vezetve picit hosszúra sikerült :D

Gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyeken jártunk. Azt tusni kell, hogy ez a vidék tele van tavakkal. És fontos megemlíteni, hogy a skótok sértésnek veszik, ha csa le lake-zük a tavaikat. Lake = tó. Ők ugyanis a Tavat Loch-nak mondják. Ennyit a skót nyelvről most. Annak is megpróbálok majd szentelni egy bejegyzést, mert megéri. PPPFFFF. De még mennyire hogy megéri.

Kezedeném egy nagyon furcsa dologgal. Lehet aki korábban volt már a UK-ben vidéken annak nem újdonság amit most le fogok írni. Skócia területileg nagy ország. lakosságot tekintve már kevésbe. Kb. 5 millió lakos. A többség vidéken él és farmerkodásból él meg valami pofátlan jó módon és TÖRVÉNYES keretek között. Mindenfelé csak hatalmas mezőgazdasági területeket lehet látni, ahol felföldi tehenek, birkák, lovak legelnek. Ezeket a mezőgazdasági területeket apró kis utak szabdalják. És itt jön a lényeg és a furcsa dolog. Ezek valójában mind közütak, de egy sávosak! Hogy miért? Mullon kérdeztem meg egy öreg törzsvendégtől, hogy ugyan magyarázza már el nekem hogyan is működik, hogy mindenhol csak egysávos utak vannak és csak  a nagyvárosok vonzáskörzetében vannak autópályák. A válasza pedig pofon egyszerű volt. Mivel a föld jobb esetben évszázadok óta az adott család birtokában van ő diktálja a feltételeket az államnak. Ez azt jelenti, hogy amikor az állam azt mondta, hogy figyelj pubi ide mi utat akarunk építeni, mégpedig kétsávosat, hogy mindenkinek könyebb legyen. Erre a pubi azt mondta, hogy akkor neked ez ennyibe fog kerülni. Fizesd meg mások kényelmét. De az állam nem tudta megfizetni, de út kellett neki. Így csak egy egysávosban tudtak megegyezni. Mindezt csak azért írtam le, hogy jobban át lehessen érezni, hogy mit is jelentett első bal oldalas vezetési próbálkozásra a 760 mérföld és ezért nem tudtuk, hogy mire is vállalkozunk, mikor béreltük a kocsit.

Megint csak linket szúrok be, hogy hol is jártunk valójában a kirándulásaink alkalmával, nem tennék ki képet oldalra.
Az első linken az útvonalat lehet megtekinteni:
http://www.facebook.com/profile.php?success=1&id=1839552653#!/photo.php?pid=286337&id=1839552653

Picit bővebben kifejteném, hogy merre is jártunk. Akinek kedve van a fenti linkre kattintva végig is kísérheti a ezt a pár napot.

Szóval reggel elindultunk Strathpefferből a a Ben Wyvis hotelből. Viki volt a navigátorom egy hatalmas UK autós térképpel, aminek most nagyon jó hasznát vettük. Áldtam is az eget, hogy még Grantownban Viki egy ház "kiárusításán".
Első komolyabb pihenőnk Lochalsh megyét elhagyva Sky szigeten volt. Először mikor terveztük az utunkat azt hittük, hogy majd komppal tudunk átkelni, de meglepetésünkre nem. A szigetet egy hatalmas híd köti össze a szárazfölddel. Átérve a szigetre egy álmos kis falu fogad minket, ahol minden van amit egy nagyvárosban el lehet képzelni. Bevásárlóközpont, kórház, hatalmas benzinkút. Itt álltunk meg pihenni picit és vettünk magunkhoz a boltban egy kis tápot is. A benzinkút a tengerparton van, tehát itt álltunk neki enni is gyönyörködve a sziget természetes szépségeiben. Sziklákkal szabdalt fehér homokos tengerpart tele sirályokkal és ojszterkáccserekkel :D Elég érdekes hosszú csörű madarak és a csőrük visszakunkorodik.
Ekkor már tudtuk, hogy itt a szigeten fogunk éjszakázni, nevezetesen Portreeban. Elindultunk délre, ahol a térkép szerint a MacLeod Klán hatalmas kastélya található. Korábban utánna olvastam a helynek és eléggé kísértet lakta helynek írták le pár portálon. Korábban ez volt a MacLeod klán rezidenciája és innét irányították "birodalmukat" a szigeten. A parkjából gyönyörű kilátás tárult elénk. Életemben nem láttam korábban akkora öblöt mint akkor és a víz felett pár méterrel köd úszott. Egyszerre volt félelmetes és magával ragadó. Kezdett esteledni és úgy döntöttünk felmegyünk észekra Portreebe, ahol a szállásunk volt. Portreeba magas szerpentineken keresztül tudtunk csak eljutni. Felettünk a hatalmas hegyek, alattunk meg a szakadék és tavak. Hozzáteszem az utak egysávosak voltak és szembe jöttek buszok és persze hogy nekünk kellett lehúzódni és csak jobbra tudtunk mert a busz arra kényszerített. Kinéztem az ablakból és hát nem vagyok nagyon vallásos de szinte ösztönösen elkezdem magamban mormolni a mi atyánkot :D. Kinyitottam az ajtót és nem tudtam volna hova kilépni mert nem volt a lábam alatt talaj. Nem tudom jobb-e, hogy Viki nem látta közvetlenül az anyós ülésről, amit én. Bár amennyire ismerem már, nem nagyon zavartatta volna magát. Megérkeztünk Portreeba, ahol egy diákszállót választottunk szálláshelyül. Olcsó volt és nem rázott :D
Bár a fürdő és a wc a folyosó végén volt, de egy éjszakára pont megfelelt.
Reggel korán indultunk, mert délután már interjúra voltunk hivatalosak Mullra. Alig elhagyva Sky-t egy ismerős vár tárult a szemünk elé, de egyszerűen nem tudtam hova rakni. Tudtam hogy láttam valahol. Vikit kérdeztem is, hogy véletlenül nem-e jártunk-e itt korábban. Nemleges választ kaptam. Autót letettük a parkolóban és ahogy mentünk közelebb megvilágosodtam. Útban Mullra voltunk egy csodálatosan szép tónál, ahol az útmellett működött egy otthonihoz hasonló Laci konyha. Gyorsan bevágtunk 2-2 amerikai hotdogot a látványra. Hát igen. A látvány maga volt a csoda. Útunk során minden egyes perc olyan látványt tartogatott számunkra, hogy az talán egy életre is elegendő volt. Nem ám. :D Erről a linkek között van is egy videó a youtube-on. Szerencsére nagyon tiszta időnk volt és a tó víze sem hullámzott. A nap is olyan szögben sütötte meg hogy jó legyen. Szóval a szemközti hegy tükörképe látszódott tökéletesen a vízfelszínen. ÁÁÁÁ nem hittem el. De  csodálkozásnak is hamar vége lett mert kaptuk a telefon Mullról, hogy akkor megyünk mindenképp ugye?
Folytattuk utunkat és voltunk egy hegy csúcsán ahol volt egy emlékmű a hős skót katonáknak akik itt ott amott haltak meg háborúkban. A hely Spean Bridge-nél található. Nagyon szép kilátás a környező völgyekre és hegyekre. Következő pihenőnk egy hosszabb etap után következett. Kis falucska a tengerparton kompkikötővel és szemben ott terült el előttünk MULL!!! De elsőre akadt egy kis probléma. 1. soha nem hajtottam fel kompra kocsival. Nem volt egyszerű mert lejtőnek lefelé kellett legurulni a komphoz, és egy V betű alján felkapni a komp rámpájára. Hm. De Viki is megmondta végül hogy ügyesen abszolváltam a problémát. 2. soha nem kompotam még. Főleg nem a nyílt tengeren. Még ha csak mindössze 15 perces volt az út akkor sem. Féltem hogy be fogok zöldülni. De nem történt ez meg. hihetelne élmény volt. Felparkolt 10 autó a kompra és megtelt az utastér. El lehet képzelni mekkora kis komppal mentünk át a szigetre. Annyira élveztük az utat, hogy a 15 óra mindössze másodperceknek tűnt és kürtöltek hogy mindenki üljön be a kocsijába mert kikötünk Fishnish-nél. A "kikötőből" kb 10 perces egysávos autóutazás után megérkeztünk Salenbe. Egyszerre kiszúrtuk a szállodánkat ahol az interjú volt. A tulaj várt minket és a felesége a gyerekekkel hamarosan csatlakozott hozzánk. Szokásos interjúkérdések. Körbevezettek a szállodán, étterem részen és báron. Az étteremből panoráma ablakokon keresztül lehetett megcsodálni a Sound of Mull-t.  http://www.thesalenhotel.co.uk/ A képeken valamennyire visszaköszön amit leírtam. Gerry és Claire nagyon kedvesek voltak és megállapodtunk, hogy következő héten jövünk vissza immár mint alkalmazottak. Interjú sikeres volt. Irány a szállás Tobermoryban. Tobermory egy öbölben fekvő kisváros. A sziget fővárosa. http://images.google.com/images?um=1&hl=hu&lr=&tbs=isch%3A1&sa=1&q=pictures+tobermory+mull&aq=f&aqi=&aql=&oq=&start=0 Ezekből a képekből kiedrü, hogy miért is szerettünk bele ebbe a helybe és szigetbe. Ja igen. Amin hasaltam egyet a röhögéstől. Ittkint nagyon divat, hogy a rég nem használt templomokat az egyház eladja. Ez történt Tob-ban is. És nem más vette meg, mint a Spar. Igen, Spar bolt nyílott épp akkor mikor ott voltunk. A polcokat rendezték be éppen, de természetesen közben már vásárolni is lehetett. Szállás foglalás. Hát nem kellett elringatni aznap este. Nem is csoda annyi látnivaló, emlék kavargott bennünk, ott volt az interjú miatti izgalom nna meg persze a 10 órás út.

A következőkön a kiránduás képei érhetőek el:


A teljesség kedvéért egy-két videó is felkerült a youtube-ra:

http://www.youtube.com/watch?v=UdJlY9ZgDjs  - itt forgatták a Hegylakót :D

egysávos utak, sky (McLeod rezidencia,Portree), lacikonyha, komp mullra, interjú, tobermory, átalakított templom, loch ness,

2010. március 13., szombat

Élet Spittal of Glenshee után - Strathpeffer

Korábban említettem, hogy az indiai tulajokkal-főnökökkel a végére elmérgesedett a helyzet és a teljes személyzet Spittal-ban melót keresett. Mi is követtük a többiek példáját. Fel a http://www.gumtree.co.uk/ Inverness oldalára. Mákosak voltunk, mert első próbálkozásunkat siker koronázta. Telefonáltak Strathpefferből, hogy kellünk. Elég az önéletrajz, csomagoljunk és menjünk. Őszintén mondom, a Reninek és a Zolinak nagyon nehéz volt megmondani, hogy mi a helyzet, de a barátságot nem akartuk elrontani egy esetleges hazugsággal. Szóval másnap mikor már biztosra tudtuk hogy megyünk, szóltunk nekik, hogy mi lépünk tovább. Az új manager ígérete szerint egy hónapra rá ők is követhetnek minket. Egy nagyon forgalmas bál utáni reggel összepakoltunk a lakókocsinkban és hívtunk egy taxit, ami elvitt minket Perth-be a buszállomásra kemény 50 fontért. Érkezés Invernessbe, majd újra busz és irány a Black Island, ahol Strathpeffer is található. Megérkezésünket követően a szobánk még nem volt kész, így egy vendég szobát kaptunk meg. Hatalmas ígéretek következtek a managertől, aminek az lett a vége, hogy rá két hétre már máshol dolgoztunk. Nna de ennyire ne szaladjunk előre mert közben törént velünk egy s más.
Egyik nap lementünk boltba és Viki megállt a bolti hirdetőtábla előtt. Itt kint ugyanis nagyon divat, hogy emberek a boltok ajtarára, ablakára kitűznek cetliket, hogy mondjuk első világháborús tankomat alkatrésznek eladnám, vagy takarítást vállalok minden szerdán 3tól 8ig, vagy - és ezen akadt meg a Viki szeme - magyarul szeretnénk tanulni. Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii?????????????????????? Hát ides lelkem ki vagy te itt északon a semmi közepén? És milyen indíttatásból szeretnél megtanulni pont magyarul? HM?????!!!!!!!!! Ráadásul még fizetnél is érte? Ok. Higgadtan leírtuk a telefonszámot, majd Viki megbeszélt egy találkozót velük. Mint kiderült a család fele magyar, de a skót fele a családnak nem beszéli a mi nyelvünket, de menni fognak majd Magyarországra látogatóba és kommunikálni szeretnének és ha egy mód van rá nem kézzel lábbal.
Mindeközben pechünkre jött egy úgy diri a szállodába. Költség csökentés!!!!!! Már messziről virított a homlokán: Költség csökkentés!!!!!!. Meg is szívtuk rendesen. Az éttermi személyzet napi munkaóráinak számát leredukálták 4 azaz négy órára. Vagy 5 azaz ötre? Teljesen mindegy. Nevetséges óraszámra. Hm. Még szerencse hogy internet modemet még annak idején Grantownban vettünk így minket nem érintett a diri internet tilalma. Senki a személyzetből nem csatlakozhatott a wifi-re. Vicc. Szóval. Ismét önéletrajz. Ismét gámtrí dot com. Sokadjára írtak vissza egy helyről, hogy kellene menni interjúra. Írtunk vissza hogy nem lenne-e elég, ha csak telefonon beszélnénk, hisz az angolt úgy is le tudják csekkolni. Nem, az sajnos nem jó, mert sztünk látnotok kellene, hogy hova jöttök, kik is vagyunk mi valójában. Hm. Gondoltam magamban, ha már így állnak hozzá, hogy nézzük meg hol is van meg kik is vagyunk....ppppppfffffffffff Muszály nekünk elmennünk oda? Viki mondta, hogy végül is a következő hétre kaptunk fejenként 5 nap pihenőt, mert a manager azt javasolta, hogy ha az étteremben 100an vannak, akkor 2 pincér bőven elég oda. Pincérek voltunk a szállodában 8an. Vendégek 20an. Szóval Vikivel kaptunk 5 napot. Elhatároztuk, hogy akkor lemegyünk interjúra de közben kirándulunk is egyet. És akkor most itt fejezem be ezt a bejegyzést, mert a kirándulás beszámolója egy újat igényel.

2010.03.13
Howwood, Johnstone, Skócia

ui.: Majd elfelejtettem valamit megemlíteni. Sok helyen voltunk már ekkorra, és sok mindent ettünk már, de hogy itt mik voltak. Komolyan mondom az megér egy misét. Kezdjük ott hogy filippinó volt a főszakács. Még mielőtt valaki azt mondaná, hogy fajgyűlölő vagyok, vagy problémám van idegen nációkkal, kérem ne tegye. Olvasd kérlek végig és gondolkozz el rajta, hgoy Te kedves olvasó mit gondoltál volna a mi helyünkben. Szóval. A filippinók nagyon vicces kis emberkék. Az ő abc-jük nem ismeri az 'f' és a 'v' betűket és hangokat. Reggel pont ezért hasaltam rajtuk a röhögéstől. De szerencsére tudták, hogy min röhögünk és csak adták alánk a lovat. Ugyanis kellett kivinnem első alkalommal az asztalra kávét.
A következő mondat kíséretében és a nyelvemet összeharapva mentem az asztalhoz: (szerintem leírom ahogy mondták, kiejtés szerint)

"ken jú ték disz dzság of KOPI POR téböl fájp?" 
3szor kérdeztem vissza, hogy milyen másolt bögrét vigyek ki az 5-höz? Hát ezt a KOPI-t. És rámutatott a kávés bögrére. Könnyeimmel küzdöttem, de erőt vettem magamon és megoldottam a problémát.

Nna de térjünk vissza a kajára és a filippó főszakácsra. Azt kaptok amit adok. Nno ez a következőket jelentette: pörkölt szaft kruplival ami félig meg volt főzve félig nem. Krumpli héj olajban kisütve pörkölt szószban megúsztatva. Darálthús pörköltszafttal édeskrumplival és répapürével és a kedvencem a paradicsomos paszta. Nem kecsöpös tészta ám. Hagyjá má!!!!!!!!! Paradicsom felkockázva rádobva a félig megfőzött tésztára aztán hajrá. Jó étvágyat. Ezek után egy szimpla jó olajos fisencsipsz maga a megváltás volt :D

Végül is ezt mégúgy éreztem, hogy le kell írnom. Jó éjt mindenkinek!

Hogyan is kezdődött el ez a kaland?


Próbálom nem bő lére ereszteni, nem tudom sikerül-e, mert akár hogy is nézzük már lassan több mint 2 éve "kint" élünk.
2008.08.26. Szép augusztusi nap Szombathelyen. Én a saját irodámban, párom egy multinacionális cég irodájában építjük a kapitalizmust :D
Egy hirtelen ötlettől vezérelve elegem lett az egészből és gondoltam egyet elküldtem az önéletrajzunkat egy kanizsai fejvadász cégnek akik külföldre közvetítenek ki. Pár nappal később csörög a telefonom. Idegen szám. Az ügynökségről telefonálnak, hogy legyek telefonközelben, mert délután telefonos interjú lesz. Gondoltam semmi gáz, megoldjuk. Ebéd után csörög a telefon. Külföldi szám. Remegés, vérnyomás a plafonban. Felvegyem, ne vegyem? Ha nem veszem fel egy életre szidni fogom magamat miatta. Felvettem. Angol nyelven a pali elkezdett halandzsázni. Aztán a végén megkérdezte értettem-e amit mondott. Kértem egy replay-t. Ekkor már nem volt gond. A lényeg az volt, hogy most van kedd, szombaton munkába kellene álnni. Menne-e a dolog? Páromat meg sem kérdezve igent mondtam. Telefon lerak. Vagy másfél órán keresztül csak ültem és néztem magam elé. Te jó ég! Mit tettem. Hát nóóóóóóóóóórmális vagyok? Van cirka 3 napunk elintézni mindent és teljesen a zéróról kezdeni egy teljesen ismeretlen közegben, ismeretlen országban!!!!!!!!!!!!
Bátorkodtam felhivni Vikit, hogy mire készüljön fel a következő napokban. Felejtse el a munkahelyét, mert következő héten már nem látja a megszokott kollégák arcát. Természetesen gyakoroltam előtte, mint ahogy a filmekben szokás. Eljátszottam vagy 10 féle variációt. Persze élesben még véletlenül sem volt benne az "elkövetett" dolog az említett 10-ben.
Viki igen mondott. Repülőjegy intézve a munkahelyi felmondásokkal együtt.

Augusztus 3-án reggel fájdalmas búcsú könnyek közepette. Mégis csak 2200 km-re megyünk otthontól. Ilyenkor megengedett pár könnycsepp. Apu kivitt minket a vonatra. Életemben először akkor éreztem magamhoz a legközelebb amikor átölelt és annyit mondott könnyes szemmel hogy "Ide bármikor visszajöhettek. Ezt soha ne feledd fiam!"

Pest. Reptér. Leszállás. Liverpool. Átbuszozás Manchesterbe. Szerencsére lekéstük a vonatunkat, úgyhogy egy felejthetetlen hajléktalan éjszakát töltöttünk a pályaudvaron érdekesebbnél érdekesebb fazonok társaságában. Hippikkel, éppen tűvel szúró drogossal, részegekkel, elmegyógyintézetből szabadulttal. Fel alá rohangáló rendőrökkel, tűzoltókkal.

Reggel vonatra szálltunk majd buszra meg megint buszra és végül megérkeztünk Aviemore-ba. Ez még nem a végleges helyszín volt. Ez a hely a szomszéd falucska attól a helytől ahova eredetileg is mentünk. Csak a vonat itt már visszafelé megy :D Szóval telefon a szállodába és Soan a nagyfőnök és főszakács - akivel a telefonos interjún már beszéltem - mondta hogy fogjunk egy taxit és menjünk Grantown on Spey-be. Ő állja a cehhet. Nna nagynehezen megérkeztünk ebbe a kis eldugott falucskába. Amilyen eldugott olyan gyönyörű. Munkahelyünk - a Grant Arms Hotel - pedig a környék egyik legnívósabb szállodája. 3 nagyon szép élményekben gazdag, új barátságokra szert tevő időszak volt ez az életünkben. Sanka - a nagykanizsai gengszter -, Olgi a barátnője, Zsolti, Kati, Tibi, Noémi, Zoli, Reni, Csabi, Miki, Krisztián és mi ketten alottuk a személyzetet ebben a 75 szobás hotelben. Kis túlzással lehet mondani hogy egy kis Magyarország voltunk Skóciának ebben az eldugott szegletében.
De sajnos, mint minden más az életben ennek az idilli állapotnak is vége szakadt novemberben, mivel közölték velünk hogy a szálloda bezár télre. Ppppppppffffffffffff.
A csapatból 5en nekivágtunk a nagy fővárosnak, Edinburgh-nak. Nagynehezen szállást találva - amit fél évre kellett bérelni a szerződés szerint - elkezdtünk hosszú távra berendezkedni. Hatalmas reményekkel felturbózva elkezdtünk munkát keresni. Főváros ide vagy oda, nehezebb volt mint gondoltuk. Tibi séfként hamar elhelyezkedett, majd Viki is sikeres felvételt nyert a Hiltonba. Nagyon büszke voltam rá emiatt. Aztán én is sikerrel jártam egy interjún egy másik nívósnak mondott szállodában. Reni és Noémi sajnos nem jártak sikerrel,így utolsó mentsvárként bejelentkeztek egy ügynökséghez, ahonnét a Renit azonnal hívták is melóba, igaz közel 100 mérfölddel északabbra, Spittal of Glenshee-be. Ha jól emlékszem, akkor közel egy hét után telefonált a Reni, hogy ha gondoljuk, akkor mi is utánna mehetnénk, mert mindannyiunknak lenne pozíció és a környezet is magával ragadó. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ettől az ötlettől sem Viki sem pedig Tibi nem voltak elragadtatva több okból is kifolyólag. Sikerült munkát találnunk - Noémi kivételével, de később talán neki is akadt volna valami - és lakást is béreltünk fél évre. Én és Noémi Spittal mellett szavaztunk. 2:2. Én személy szerint azért, mert nekem Edinburgh túlságosan nagy volt. Igaz volt meló, lett volna pénz is, de olyan érzésem volt, hogy ez a város meg fog folytani. A belváros egy az egyben fel volt - lehet még most is fel van - túrva, gondolok itt a Princess street-re. Rengeteg ember rengeteg nációból. Szabályosan rosszul éreztem magam, mikor ki kellett mennem az utcára. Szóval Spittal of Glenshee.
Megint költözködés. Megint fel északra a hegyekbe. Amikor autóval már elhagytuk Perth-öt éreztem, hogy szinte haza jöttem. Soha nem felejtem el a Viki arcát amikor beértünk a hatalmas hegyek közé. Addig szinte egy szót sem szólt. Látszott rajta hogy fáj neki, hogy a Hiltont fel kellett adnia. De amikor megérkeztünk láttam a hatalmas mosolyt az arcán és amikor egymásra néztünk szavak nélkül is kiolvastuk egymás szeméből, hogy igen ez jó választás volt. Spittal of Glenshee egy olyan kis falucskának sem nevezhető "település" ami áll 3 házikóból és a hotelből. De van polgármestere. Minden évben egymásnak adják a polgármesteri teendőket a helyi családfők. Megérkezésünket követően egyszerre megkaptuk a szállásunkat. Egy kis családias lakókocsit a szálloda mellett, amiben volt 2 hálószoba, konyha, fürdő és a lakókocsi mögött a Glenshee nevű patakocska csörgedezett. Amerre elláttunk csak a zöld hegyeket, felföldi hosszúszőrű szarvasmarhákat, juhokat és grouse-kat (skótosan grűz) - fácánokat - lehetett látni. Néha még egy-egy csordányi szarvast is megpillantottunk. Nagyon fontos megemlíteni, hogy itt tényleg a világ végén éreztük magunkat. 40 mérföldre volt mindkét irányban az első lakott település. Délre Blairgowrie északra pedig Braemar.
És itt jön a képbe újra drága jó barátunk Thomas, akiről már korábban írtam. Ő volt itt a főszakács és a szomszéd lakókocsiban lakott. Műszakok után - ami éjfél, egy órát jelentett - mindig egy kisebb megbeszélésre gyűltünk össze nála. Sörözés, póker, angol és magyar kurzus. :D A lényeg, hogy másnap a melóba mindig fáradtan mentünk. Thomas magyar akcentusa nagyon tetszik. Az első hetet követően már reggelente a lányokat így üdvözölte:
"Jó legelt! Hogyi vagyi sépségem"
 :D Ettől mindig elfeküdtem, de még most is. Magyarul kéri a "kizskézst" meg a "nazskézst", "kizstörölközsőt" meg a "nazstörölközsőt".
Még volt ott két nagyon jó barát, akiket megismertünk: Eray és Jayjay a bulgár-török házaspár.
Képeket szerintem nem is rakok fel, hanem megadom a linkeket, amin keresztül elérhetőek:
http://glenshee.vikiesnorbi.fotoalbum.hu/
http://szemelyzet.vikiesnorbi.fotoalbum.hu/
http://glenshee3.vikiesnorbi.fotoalbum.hu/
http://glenshee2.vikiesnorbi.fotoalbum.hu/


Na jó. Pár képet ide oldalra felrakok, amik a kedvenceim. Kellemes időtöltést a képek nézegetéséhez.


Howwood, Johnstone, Scotland
PA9 1BQ

2010. március 12., péntek

Bevezető a bloghoz - mert ezt is illik írni


Első körben kellene pár szót írni magamról, de inkább nem teszem. Remélhetőleg a bejegyzésekből és a feltöltött kép anyagból kiderül majd, hogy ki is vagyok valójában.
Na jó. Annyit mégis elárulok, hogy idén február 21-én ünnepeltem egy kerek évfordulós születésnapot. Barátok, rokonok, közeli ismerősök tudják. Többiek találják ki, ha akarják ;)

Igazándiból fogalmam nincs, hogy miért is állok neki internetes naplót írni. Talán mert ez a menő? Talán mert érdekesnek találom mindazt a rengeteg impulzust ami ér minket nap mint nap és meg akarom osztani azokkal akik otthon vannak? Vagy talán mert szeretném megmutatni majd leendő gyermekeinknek, hogy hogyan is élt és teremtett megfelelő jövőt anya és apa? Ha őszinte akarok lenni akkor a sorrend hátulról visszafelé értendő.

Lehet régimódi vagyok, de a kézzel írt naplókat jobban szeretem, mint az elektronikus formában megírtakat. Egyszerűen mikor látok egy megkopott, sárga, megkeményedett lapokból álló naplót, az első pár sor elolvasása után már az adott korban érzem magamat.

Nna de ahhoz hogy egy napló lapjai megkopottak és sárgák legyenek idő kell. Ezt meg nem nagyon lehet visszafelé csinálni :)

Ennek a naplónak a célja, hogy megpróbáljak korhű képet festeni arról, amiben mi magyarok itt Skóciában a minden napjainkat éljük.


12.03.2010.
The Howwood Inn, Howwood, Johnstone
PA9 1BQ