2010. október 7., csütörtök

Csak úgy...

Eltelt megint egy kis idő és most újra itt vagyok :)
Az elmúlt bejegyzés óta sok minden nem történt, hacsak nem annyi, hogy voltunk otthon szabadságon. Az a 2 hét nagyon gyorsan elrepült. Eddig soha nem gondoltam volna, hogy 2 hét ilyen gyorsan el tud telni. Jó volt látni újra anyuékat, barátokat, Viki szüleit, nagyiját, öccsét és kislányát. Voltunk Kecskeméten keresztelőn majd a hátralévő napokat otthon töltöttük. Ettünk finomakat, amire már annyit vártunk egy év elteltével. Jó volt kiszakadni Skóciából és visszacsöppenni egy picit a rideg magyar valóságba, de egy picit azért húzott vissza a szívem. Persze amikor visszaértünk akkor még napokig nem találtam magam. Belül még jócskán otthon voltam és gondolatban minden nap együtt reggeliztem anyuékkal, mentünk boltba stb stb stb. Aztán eljött a szabadság utáni első műszak ideje és akkor már fejben is teljesen itt voltam. Örültem neki, hogy a helyiek régi barátként üdvözöltek és a pókeres srácok is alig várták már, hogy találkozzunk. Jim, Alasdair (akit eliszternek kell ejteni :) ), Tom, Fiona, Martin, Denise sőt még a Howwood Inn két tulaja is tárt karokkal várt minket vissza. 3 szóval: JÓ VOLT VISSZAJÖNNI :D
Az eltelt lassan 2 hétben azt vettem észre, hogy az emberek itt helyben valahogy másképp állnak hozzánk. Ezt úgy értem, hogy a már korábban is tapasztalt baráti légkör még bensőségesebb lett velük és azt érzem, hogy próbálják éreztetni velem(ünk), hogy a közösség teljes részei vagyunk és itt a helyünk. Kezdem úgy érezni, hogy idehúz jobban a szívem. Most itt aki ezt olvassa, talán megkövez érte, de én Magyarországhoz korábban is csak amiatt kötődtem, mert ott van a családom és a barátok, de ezenkívül semmi más. Nem tudok úgy gondolni rá, hogy fú ez aztán egy fasza kis ország, mert látom sajnos azt, hogy a vezérek hogyan teszik tönkre és hogy a szüleink dolgoznak éjt nappallá téve és nem tudnak úgy élni, mint ahogy azt megérdemelnék. Ha még egyszer megszülethetnék, kívánnám magamnak a mostani szüleimet, barátokat de itt Skóciában. Valószínűleg pár éven belül folyamodhatunk a brit állampolgárságért. Azt kell mondjam nem fogunk rajta sokat gondolkozni. Persze a magyart is megtartjuk majd.
Sokan kérdezték otthon, hogy mi az ami megfogott Skóciában. Hm...Sok helyen dolgoztunk már, jobbára vidéken ahol az egyszerű - de annál nagyszerűbb - emberek élnek távol a város zajától, ahol a kis kocsmákban, bárokban gyülekeznek a farmerek, nyugdíjasok és a jukebox-ból nem a töm-töm meg a ducc-ducc megy, hanem lágy kelta zenék. Ma este amikor az említett emberek megjöttek berakták kedvenc számaikat és - ma figyeltem fel rá - megkönnyezték a következőt:

Celtic music - Fireland

Azóta is ezt hallgatom. És érzem mert éreztették velem, hogy ide tartozom..............................