Korábban említettem, hogy az indiai tulajokkal-főnökökkel a végére elmérgesedett a helyzet és a teljes személyzet Spittal-ban melót keresett. Mi is követtük a többiek példáját. Fel a http://www.gumtree.co.uk/ Inverness oldalára. Mákosak voltunk, mert első próbálkozásunkat siker koronázta. Telefonáltak Strathpefferből, hogy kellünk. Elég az önéletrajz, csomagoljunk és menjünk. Őszintén mondom, a Reninek és a Zolinak nagyon nehéz volt megmondani, hogy mi a helyzet, de a barátságot nem akartuk elrontani egy esetleges hazugsággal. Szóval másnap mikor már biztosra tudtuk hogy megyünk, szóltunk nekik, hogy mi lépünk tovább. Az új manager ígérete szerint egy hónapra rá ők is követhetnek minket. Egy nagyon forgalmas bál utáni reggel összepakoltunk a lakókocsinkban és hívtunk egy taxit, ami elvitt minket Perth-be a buszállomásra kemény 50 fontért. Érkezés Invernessbe, majd újra busz és irány a Black Island, ahol Strathpeffer is található. Megérkezésünket követően a szobánk még nem volt kész, így egy vendég szobát kaptunk meg. Hatalmas ígéretek következtek a managertől, aminek az lett a vége, hogy rá két hétre már máshol dolgoztunk. Nna de ennyire ne szaladjunk előre mert közben törént velünk egy s más.
Egyik nap lementünk boltba és Viki megállt a bolti hirdetőtábla előtt. Itt kint ugyanis nagyon divat, hogy emberek a boltok ajtarára, ablakára kitűznek cetliket, hogy mondjuk első világháborús tankomat alkatrésznek eladnám, vagy takarítást vállalok minden szerdán 3tól 8ig, vagy - és ezen akadt meg a Viki szeme - magyarul szeretnénk tanulni. Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii?????????????????????? Hát ides lelkem ki vagy te itt északon a semmi közepén? És milyen indíttatásból szeretnél megtanulni pont magyarul? HM?????!!!!!!!!! Ráadásul még fizetnél is érte? Ok. Higgadtan leírtuk a telefonszámot, majd Viki megbeszélt egy találkozót velük. Mint kiderült a család fele magyar, de a skót fele a családnak nem beszéli a mi nyelvünket, de menni fognak majd Magyarországra látogatóba és kommunikálni szeretnének és ha egy mód van rá nem kézzel lábbal.
Mindeközben pechünkre jött egy úgy diri a szállodába. Költség csökentés!!!!!! Már messziről virított a homlokán: Költség csökkentés!!!!!!. Meg is szívtuk rendesen. Az éttermi személyzet napi munkaóráinak számát leredukálták 4 azaz négy órára. Vagy 5 azaz ötre? Teljesen mindegy. Nevetséges óraszámra. Hm. Még szerencse hogy internet modemet még annak idején Grantownban vettünk így minket nem érintett a diri internet tilalma. Senki a személyzetből nem csatlakozhatott a wifi-re. Vicc. Szóval. Ismét önéletrajz. Ismét gámtrí dot com. Sokadjára írtak vissza egy helyről, hogy kellene menni interjúra. Írtunk vissza hogy nem lenne-e elég, ha csak telefonon beszélnénk, hisz az angolt úgy is le tudják csekkolni. Nem, az sajnos nem jó, mert sztünk látnotok kellene, hogy hova jöttök, kik is vagyunk mi valójában. Hm. Gondoltam magamban, ha már így állnak hozzá, hogy nézzük meg hol is van meg kik is vagyunk....ppppppfffffffffff Muszály nekünk elmennünk oda? Viki mondta, hogy végül is a következő hétre kaptunk fejenként 5 nap pihenőt, mert a manager azt javasolta, hogy ha az étteremben 100an vannak, akkor 2 pincér bőven elég oda. Pincérek voltunk a szállodában 8an. Vendégek 20an. Szóval Vikivel kaptunk 5 napot. Elhatároztuk, hogy akkor lemegyünk interjúra de közben kirándulunk is egyet. És akkor most itt fejezem be ezt a bejegyzést, mert a kirándulás beszámolója egy újat igényel.
2010.03.13
Howwood, Johnstone, Skócia
ui.: Majd elfelejtettem valamit megemlíteni. Sok helyen voltunk már ekkorra, és sok mindent ettünk már, de hogy itt mik voltak. Komolyan mondom az megér egy misét. Kezdjük ott hogy filippinó volt a főszakács. Még mielőtt valaki azt mondaná, hogy fajgyűlölő vagyok, vagy problémám van idegen nációkkal, kérem ne tegye. Olvasd kérlek végig és gondolkozz el rajta, hgoy Te kedves olvasó mit gondoltál volna a mi helyünkben. Szóval. A filippinók nagyon vicces kis emberkék. Az ő abc-jük nem ismeri az 'f' és a 'v' betűket és hangokat. Reggel pont ezért hasaltam rajtuk a röhögéstől. De szerencsére tudták, hogy min röhögünk és csak adták alánk a lovat. Ugyanis kellett kivinnem első alkalommal az asztalra kávét.
A következő mondat kíséretében és a nyelvemet összeharapva mentem az asztalhoz: (szerintem leírom ahogy mondták, kiejtés szerint)
"ken jú ték disz dzság of KOPI POR téböl fájp?"
3szor kérdeztem vissza, hogy milyen másolt bögrét vigyek ki az 5-höz? Hát ezt a KOPI-t. És rámutatott a kávés bögrére. Könnyeimmel küzdöttem, de erőt vettem magamon és megoldottam a problémát.
Nna de térjünk vissza a kajára és a filippó főszakácsra. Azt kaptok amit adok. Nno ez a következőket jelentette: pörkölt szaft kruplival ami félig meg volt főzve félig nem. Krumpli héj olajban kisütve pörkölt szószban megúsztatva. Darálthús pörköltszafttal édeskrumplival és répapürével és a kedvencem a paradicsomos paszta. Nem kecsöpös tészta ám. Hagyjá má!!!!!!!!! Paradicsom felkockázva rádobva a félig megfőzött tésztára aztán hajrá. Jó étvágyat. Ezek után egy szimpla jó olajos fisencsipsz maga a megváltás volt :D
Végül is ezt mégúgy éreztem, hogy le kell írnom. Jó éjt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése