Hiányzol Szombathely!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hm...Csak így tudom kezdeni...Régen nem írtam már a blogba,

mert az igazság az, hogy lusta voltam. Vikinek sokszor mondtam, hogy

ezt meg azt írok majd bele holnap. Mindig csak a holnap. De most itt az idő és ma van.

Kerek 7 hónapja láttuk utoljára a családunkat. Havas este landoltunk Bécsben ahol apu

várt minket. Jó volt otthon lenni.

Akárcsak akkor most is a hazaút előtti hónapokban egyre többször gondolok a Főtérre,

a Szentháromság szoborra (nem vagyok vallásos, mielőtt vki még azt gondolná), a szökőkútra

a Karneváli forgatagra, amit 6 éve mutattam meg először Vikinek és soha nem felejtek el.

A bel- és külsikátorra, ami a fősulim "D" épületéhez vezet, az Ady térre, ahonnét sokszoer mentem

Vikivel Pusztaszentlászlóra és hát a felejthetetlen napfelkelte vizsgálatra amit itt ejtettünk meg Csabival

immár lassan 10 éve (és meleg sem vagyok :D, de a Csabi úgyis tudja miről beszélek 12 nagyon ütős hétvégénk volt

azon a nyáron XD Nem is tudom hogy bírta a szervezetem :D ). Az Uránia udvarra, a régi lakhelyre a Király utcában.

Nagyon élénken élnek bennem ezek a dolgok.

Minap a facebookon egyik ismerősömnél láttam egy videót az Ocho Macho-tól. Nagyon ütős kis szám, pörgős, gitárszólós, dobszólós, spanyolos ritmusos, szerintem. És ezt a klippet soxor megnéztem az elmúlt pár napban. Valószínűsíthető, hogy ez a bejegyzés is ennek a klippnek köszönhető. http://www.youtube.com/watch?v=baRkD1EhgQ0  Ha ezt a videót megnézitek, lehet pár mozzanatot látni a Főtérről. A Gyöngyös áruház homlokzatáról, szombathelyi életképek a szökőkútnál...Lehet annak aki otthon van sokat nem számítanak ezek a dolgok, de most hogy láttam és itt vagyunk a 2600 km-re otthontól, megint csak feltör bennem a honvágy. Látni anyut, aput, mamát, a macskámat aki talán már meg sem ismer és 2. lett egy szépségversenyen. Találkozni pár Homo Ludenszessel, Palival meg Milánnal egy sörözős beszélgetős este vacsival megspékelve mint minden évben egyszer mióta lediplomzátunk.

Az előbbi felsorolásból kihagytam a Károlyi Antal utcai lakást. Az a hely valahogy nem hiányzik, pedig ott lakunk. Papíron legalábbis én.

Talán azért mert amikor megvettük, akkor már nem laktam otthon - Szövő utcában laktunk Vikivel - és miután a felújítások megvoltak utánna hamarosan rá egy hónapra ki is jöttünk Skóciába. Szóval ez a magyarázat, hogy a Király utcához jobban kötődök. Minden gyerekkori emlékem oda köt. Meg a Benedek Elek utcához. Ott rúgtam először a labdát apuval és a papával a parkban. Ott nyilaztam először először a papám készítette aranyesőágból gyártott "Íjjal", a Királyban tanultam meg biciklizni. Ott voltak a gyerekkori barátok. És a Királyban ment el közülünk a Papám :(
Ezt rettentő nehéz volt leírni. Sokan kérdeztek már felőle, de mindig kitérő választ adtam. Nem azért mert nem vagyok rá büszke, sőőőőőőt. Csak nagyon hiányzik már rettentő hosszú ideje. Ezért is viselem a gyűrűjét, amit a mamám adott a kiutazásunk előtti este és mintha az ujjamra öntötték volna. Soha, semilyen
körülmények között le nem fogom venni. Ezt megígértem a mamámnak és tartom is magam hozzá örökre.

Ezek után szerintem mára ennyi, és ígérem sűrűbben fogok jelentkezni.



Jószkát mindenkinek!
 
16.06.2010. Howwood, Scotland